TÁLTOSBÁRKA.hu

Tündér és Táltos Bárka

Magyar

———————————————————————————————————————————————

Wass Albert: Patkányok honfoglalása

Wass Albert: Ébredj magyar!!!

Babits Mihály: Eucharistia /Eperjes előadásában

Trianon Himnusz – Tartsd magad Nemzetem!

Nem, nem soha!

Lesz, lesz, lesz

Egy az Isten, egy a Nemzet

Magyar összefogás

Hungaricum

Magyarország

A Dalai Láma üzenete a Magyarokhoz

Turáni átok

Esküszünk…

———————————————————————————————————————————————

Honosításhoz ezt adta le egy kérvényező
Kérvény

Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, román sem német,
Itt Erdély szívében, Marosvásárhelyen élek
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.

Valamikor régen, amikor születtem
Magyarország volt a szülőhazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom
Egy Párizs melletti béketárgyaláson.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek,
S amikor legutóbb csatát vesztettünk
Áruló férgekként fordultak ellenünk!

Így került szép hazám tolvajok kezébe,
Az árulóknak ez lett búsás fizetése!!
Szeretnének minket ma is kiirtani!
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni!

Remélem és hiszem, fordul majd a világ!?
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág!
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket,
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket!

Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
Amit a balsors vállainkra rakott!
Nem voltunk nem leszünk szolganemzet soha!
Eljött az idő végre: mostan vagy soha!

Mély álomból lassan felébred a nemzet,
Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek!
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár a tövis kinek a virág!?

Vár reánk a szép, nagy, közös Európa;
Határait védjük évszázadok óta!
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
Megvédték őket vitéz magyar kezek!

Te szép Erdély ország, mikor leszel szabad?
El kéne már űzni a kakukkmadarakat!!!
Te aki egykor sasok fészke voltál
Ily szomorú sorsra miért is jutottál?

Te vagy a magyarok igazi bölcsője,
A magyar nemzetnek voltál megmentője!
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem!

Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Elorozták tőlünk gyönyörű hazánkat!
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe!!

Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsunkat siratni.

Én aki maradtam nagyon szépen kérem!
Magyar állampolgárságom adják vissza nékem!
Ígérem az leszek aki eddig voltam,
Én magyar maradok – itt az ősi honban!!

forrás: Nemzeti hírháló

———————————————————————————————————————————————

Ez a magyar nyelv !

Csupa “h” betü, azaz a magyar nyelv alkotásai

Hazám határait hátrahagyva, három hétig Hegel Henyné honában Hannóverben Hamburgban helyettesítettem hivatalos honoráriumért Hansot és Herbertet.
Hetedikén hétfőn hárman Hédivel, Hugóval, (holland házaspár) Hágából, Helsinkibe hajóztunk.
Hédi horgolt hímzett.
Hugó heverészett, hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon.
Hajósaink hevenyészett hálóval, horoggal hitvány heringet halásztak.
Hajónkat hamarosan hömpölygő hullámok háborították, halászcsónakként himbálták, hányták Herkulesünket.
Helsinki hídjai, hétemeletes házai, hatalmas hengerműve, hőerőművei hatásosak.
Harisnyagyárai, húsüzemei hetedhét határban híresek.
Huszonharmadikán hangversenyen Hendel, Hayden, Hubai hegedűversenyét hallgattuk.
Hébe-hóba hülyéskedtünk, hotelünk halljában huncutkodtunk, hatásos históriákkal hárijánoskodtunk.
Havazik Helsinkiben.
Hó hull  háztetőkre, hidakra, halpiacokra.
Hódprémet, hócipőt, halinacsizmát hordanak.
Hómunkásaik helytállását három havilap hirdeti.
Hanoiból háborús híreket hoznak, heves harcokról, holnapi hidrogénbombákról.
Harctereken háborútól, himlőtől, hastífusztól, hepatitisztől hullanak hajszolt halandók.
Hőmérőnk higanyszála hajnalban húszig húzódik.
Háromnegyed hétkor hosszan hangzik Helszinki harangszava.
Híva, huomenta! (jó reggelt) – Hallani helyenként.
Hotelünk hangulatos, hanem hálószobáink huzatosak, hidegek.
Helységeiben hintaszékek, heverők háziszőttesekkel.
Heveny hörghurut hamar hozzájutottam, hevertem huzamosan.
Hotelbéli hálótársaink hűvösek, hozzánk. Hugó hajnali háromkor horkol, helytelenkedik, hangulatuk haragosra hanyatlik.
Hideg hétköznapokon, ha hétkor holdfénynél hólabdázunk, hokizunk, helsinkiek helyeslő huj huj haját hallgatjuk.
Hétvégi hóbortunk hógolyózás.
Hokizás helyett hol huszonegyezéssel, hol hubertusz hörpintgetésével hevülünk, hűségünket holtig halasszuk.
Hédi Helsinki hölgyekkel hímző hobbijának hódol.
Holnapra helikopterrel Hamenlinába hívnak Hejkéék.
Harmincezres helység, hazai Hatvanunkhoz hasonlít.
Hadtörténész haveromnál, Hejkééknél hálok.
Hiába hagytalak Helgám Hegyeshalomnál, harmatarcod, hattyúnyakad, hollóhajad hazaszólít Hejkéék honából. Hazahív hungária!
Hosszú hontalanságomból, húsvétra hazaérkezem hozzátok Hevesre.
Hermelinbunda hízelegne hiúságodnak, ha hozzáférhető?
Hajnalkának helyes hósapkát, Hubának hullámvasútat helyeztem hátizsákomba, Hugónak homokozójátékot, horgászfelszerelést hozok.
Hármótok híján honvágyam hétről-hétre hatalmasodik.
Hiszem, hogy húsvétkor hiánytalanul helyreáll harmónikus házasságunk, Hevesen, házunkban húsvétolhatunk.
Helsinkiben halak havának huszonhetedikén
Hű Henriked

———————————————————————————————————————————————

A Magyar Szent Korona misztériuma és a Szentkorona-tan
forrás: dobogommt.hu

A lélek elfogadta a testet

Évszázadokon keresztül a Szentkorona-tan a magyar alkotmány, a magyar államiság megőrző ereje volt. Jelentősége, szerepe mindig akkor volt a legnagyobb, amikor a nemzet nehéz helyzetbe került. A mai időszakban megint létkérdés lenne, hogy a Szent Korona és tana közjogilag is a helyére kerüljön és a jogfolytonossága helyreálljon. Ezekről az időszerű kérdésekről kérdeztük Kocsis Istvánt, akinek az elmúlt években több könyve is megjelent a Szent Korona tanáról.

- Röviden összefoglalná a Dobogó olvasóinak a Szentkorona-tan kialakulásának szükségességét!

- Egy interjúban nem lehet kifejteni, miképpen alakult ki a Szent Korona tana, de összefoglalom, amit legfontosabbnak tartok: A Szent Korona közjogi tana kialakulásának legfontosabb kérdése: Miképpen tudták felfogni a nagy magyar politikusok a késő-középkorban (ekkor válik kötelező erejűvé a Szent Korona tana, az alkotmányért folytatott hosszú közjogi küzdelem eredményeképpen), hogy a magyarság számára semmi sem fontosabb, mint annak elfogadtatása, hogy a magyar közjogban a király rangban és hatáskörben ne első, hanem második személy legyen, azaz annak elfogadtatása, hogy a királynak felettese legyen, a Szent Korona – jogi személyként, a magyar államhatalom alanyaként… Könnyű megérteni eleinket, ha azt is tudjuk, hogy az ő tudatukban e kérdés miképpen jelentkezett… Leglényegesebbnek azt tarthatjuk, hogy ők azért ragaszkodtak ahhoz, hogy a régi idők szakrális királyának a jogutódja a Szent Korona legyen, mert még értették, érezték, hogy mekkora a különbség a szakrális király és a minden szakrálistól mentes király között, s hogy minden bizonnyal semmi sem volt számukra elrettentőbb, mint az, hogy a késő-középkorban beköszöntő új kor királyai már nem elégszenek meg az országlakos Isten iránti hűségével, hisz nem tekintik, nem is tekinthetik magukat már Isten akarata közvetítőjének, Hídnak országuk és az Ég között, és ezért jobban ragaszkodnak a hatalomhoz, mint bármelyik szakrális király, s hatalmuk erősítése érdekében a hűségeseket szolgákkal helyettesítik be…

Ámde a változásokkal együtt megjelenő nagy veszélyek felismerése csak erősítette a magyar nemzet méltó képviselői elhatározását, hogy az elrejtőzött, sehol már fel nem található szakrális király felségjogait (teljhatalmát) az egyetlen el nem rejtőzött, megtalálható, jelenvaló szakrális személyre, a Szent Koronára ruházzák át… Hogy ennek jelentőségét felfoghassuk, válaszolnunk kell a következő kérdésre is: Az a korai, szakrálisnak nevezhető társadalom, amelynek alapja a hűség és amelyben a Föld tulajdonképpen Isten tulajdona, és a hatalommal (sem a politikusi, sem a birtokosi hatalommal) gyakorlatilag nem is lehetett visszaélni, meddig tartott? Nem azonos időpontban ért véget a különböző földrészeken és egyazon földrész különböző országaiban sem… Azt mondhatjuk, hogy a hűség (a csak Istent megillető hűség) a szakrális királyságnak az alapja. Magyarországon a késő-középkor elejéig tartott volna, ha a Szent Korona tana nem menti át a következő évszázadokra…

A tulajdonhoz való viszony a középkori társadalomban változik meg, mégpedig akkor, amikor a valódi hűség (az Istent megillető) hűbérúrnak (mint királynak, mint arisztokratának stb.) járó hűséggé silányul. A hűségesek egy része megmarad ugyan szabadnak, de szabadságát oklevél, illetve szerződés biztosítja, s a nemes ettől kezdve szinonimája ugyan a szabadnak, de már nem szinonimája a hűségesnek. Az átalakulás egyik szembetűnő velejárója, hogy a királyi udvarokba költözik be a legkártékonyabb félelem… Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen az uralkodók e korszakban már rendszerint visszaélnek a hatalmukkal.

A félelem aztán természetesen elüldözi a hűséget, és maga köré vonzza a szolgaságot. Hogy az európai keresztény világ uralkodói (királyai, fejedelmei, főpapjai, főhivatalnokai) meddig jutnak a züllés útján, megtudhatjuk Machiavellit olvasva. Az ő fejedelme már nem törődik Isten akaratával, s legfőbb uralkodói célja eléggé szégyenletes, mert nem más, mint a hatalom megtartása. Az újkor királyai már farizeus királyok, hazudják még, hogy Isten kegyelméből uralkodnak, Isten kegyelméből birtokolják a földet, amellyel híveiket, szolgáikat megjutalmazzák, de ők tudják legjobban, hogy uralmuknak és gazdagságuknak semmi köze Isten kegyelméhez.

Leghitelesebben Dante írja meg az Isteni színjátékban, hogy mit él át az európai keresztény világ… Sok európai nemzet válaszol a nagy kihívásra, a magyar válasz talán a legméltóbb… A magyar válasz a Szent Korona tana… Miért legméltóbb? Azt kell tekintetbe vennünk, hogy éppen azáltal, hogy a Szent Korona a szakrális király jogutódja, a Szent Korona tana tulajdonképpen átmenti a szakrális királyság korának nagy eszményeit…

A Szent Korona tanának ez a legnagyobb érdeme. Ennek ellenére azt állítják sokan mai közjogtörténészeink közül, hogy a magyar közjogfejlődés nem szerves, ráadásul megkésett. De mi történt valójában? A magyar társadalom méltóképpen megbecsülvén a szerves jogfejlődés eredményeit, a Szent Korona által ragaszkodni tudott a magasabb rendű hagyományhoz, amelynek lényege Isten akaratának komolyan vétele, a küldetéstudat komolyan vétele, a szakrális komolyan vétele.

Hangsúlyoznunk kell még a következőket: A Szent Korona tana hosszú közjogi küzdelmek eredményeképpen alakul ki. E küzdelem legnyilvánvalóbb célja az alkotmányos királyság kialakulása feltételeinek a megteremtése.

- Szólna erről a történelmi küzdelemről?

- 1222-ben megszületik a magyar közjogfejlődés kezdeti szakaszának legfontosabb oklevele, az Aranybulla. Az Aranybulla kérdésköréből mi most annak a hangsúlyozását tartjuk legfontosabbnak, hogy a XXXI. cikkely nemcsak az ellenállási jogot mondja ki, hanem kifejez valami mást is, mégpedig azt, hogy a király és az állam, a király személye és az állam személyisége, azaz a király és a korona már nem azonosak: már elválasztandók egymástól.

A II. Endre századában ugyan nem alakul még ki a Szentkorona-tan, de az Aranybulla évétől kezdve mintha már éppen az lett volna a közjogi küzdelmek elsődleges célja, hogy kialakulhasson… Az Aranybullától aztán – a közjogfejlődés korszakait bemutatván – el kell jutnunk ahhoz az időszakhoz, amelyben a Szent Korona válik a szakrális király jogutódjává. Mikor válik azzá? Az Anjou-korszak utáni királyválasztáskor (1387) az országgyűlés tagjai feltételeket szabnak a királynak, s ezt mintha már a Szent Korona közjogi tanának azon tétele alapján tennék, hogy a király személye és a közhatalom egymástól elválaszthatók.

De mivel a közhatalomban már a rendek is részesülnek, kezdik felfogni, érteni, hogy a Szent Koronához nekik, a rendeknek éppen azért van közük, mert a Szent Korona jogalany, tulajdonképpen Ő a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Rövidesen pedig olyan különleges helyzet alakul ki, amelyben Magyarország főemberei a hatalmat a király nélkül, de a Szent Korona nevében gyakorolják. A királyt, Luxemburgi Zsigmondot mint esküszegőt a magyar rendek letartóztatják – és a Szent Korona már ekkor alanyává válik egy időre az államhatalomnak. S ha a Szent Korona az államhatalom egyedüli alanya, az országos tanács jogszerűnek tartja, hogy a kiállítandó okleveleken a Szent Korona pecsétje szerepeljen. Ugyanekkor az esztergomi érsek felveszi a Szent Korona kancellárjának címét.

Az ország rendjeinek képviselői tehát a Szent Korona nevében kormányoznak. Amikor néhány hónap múlva Zsigmond király kiszabadul, akkor természetesen újra gyakorolhatja a királyi hatalmat. Zsigmond egyébként már egy korábbi adománylevelében elismeri, hogy a Szent Korona a közjogban a király fölöttese. Ez oklevél a világtörténelem talán legszebb oklevele, ezért elmondom, miről szól: Zsigmond magyar király megjutalmazza Péter comest, mert az a Szent Korona iránt tanúsított állhatatos hűsége által vezéreltetve, akkor kelt fel őellene, Zsigmond magyar király ellen, amikor ő magyar király létére szembefordult a Szent Koronával. Zsigmond ez oklevelében nem kevesebbet tesz, mint azt, hogy szembeállítja a Szent Korona iránti hűséget a törvénysértő királyhoz való hűséggel, s ezzel nemcsak elválasztja a Szent Koronát önmagától mint királytól, de hitet tesz amellett, hogy a Szent Korona az a főhatalom, amelynek a király csak azzal a feltétellel részese, ha nem fordul szembe Magyarország javával és méltóságával.

Zsigmond ez adománylevelében így ismeri el, hogy a Szent Korona a közjogban a király fölöttese.

A Szentkorona-eszme hatékonysága, közjogfejlődést meghatározó ereje 1440-ben megerősödik. Annak ellenére erősödik meg, hogy a Szent Koronát ekkor csempészik külföldre. Mi is történt ekkor, 1440-ben? A magyar rendek királyt választanak, I. Ulászlót, és nem áll rendelkezésükre a Szent Korona, aki által a királyi jogokat átruházhatnák a királyra, az alkalmas királyra, ahogyan Ulászlót az 1440. évi országgyűlés határozatai alapján megfogalmazott ünnepélyes okiratban nevezik. Ez oklevél, melyben a rendek megmagyarázzák, miért kénytelenek Ulászlót a Szent István fejereklyetartójáról levett pótkoronával megkoronázni, árnyaltan, hitelesen fejezi ki azt a Szentkorona-eszmét, amely már közjogi tanná való válása utolsó előtti pillanatában van. Mit is fejtenek ki ebben a rendek?

Amikor azt kell megmagyarázniuk, hogy a Szentkorona-eszme szellemében a Szent Koronával való koronázásról le kell mondaniuk, akkor a Szent Koronát mint legszeretettebb, legféltettebb, legerősebb, sőt misztériumának tulajdoníthatóan legféltebb felfoghatatlan és megnevezhetetlen valamit vagy valakit: mint Legnagyobbat és Mindenekfelettit a legmélyebb alázattal és tisztelettel meg is tagadják, mondván, hogy ha azt visszaszerezni nem lehet, minden hatás híján legyen és minden jelképisége, misztériuma és ereje erre az új koronára értessék…. És ezek után kifejtik azt a királyi jogkört is, amely már összhangban van a korabeli magyar koronaeszmével, azaz úgy fejtik ki, mintha az már egy érvényben lévő Szentkorona-tan része volna.

- A szakrális király, királyság kifejezést is sokan használják, de talán nem mindenki érti a tartalmát. Mi adja egy király szakralitását?

- A szakrális királyról, illetve a szakrális királyságról még nehezebb röviden szólni. Összefoglalásképpen: A szakrális fejedelem Híd a földi és az égi világ között. Ő az, aki képes méltóképpen fenntartani a kapcsolatot az Égi Világgal. Méltóságát megalapozhatja a származás, de nem feltétlenül, mert ami nélkülözhetetlen, az beavatásának sikeressége. A beavatás az, ami megteremti a szakrális fejedelmet. A szakrális fejedelmet nem véletlenül nevezik kétszer vagy másodszor születettnek vagy olyannak, aki legyőzte a halált.

Ahogy Pál apostol írja az egyik legismertebb szakrális fejedelemről, Melkizedek világkirályról: nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. (Zsid 7,16) Az igazság és a szeretet a szakrális király érzelemvilágában, gondolkozásában és magatartásában természetesen szétválaszthatatlanok, azaz harmonikus egységben vannak jelen. A gyűlöletet és az önzést nem ismeri, hisz már beavatása során legyőzte a gyűlölködés és az önzés minden fajtájának a kísértését. A szakrális királyt nem véletlenül nevezik igen gyakran igazságosnak (mint Mátyás királyt), igazságosztónak vagy az igazság védelmezőjének. Nem véletlen, hogy megjelenése környezetéből nem a félelem, hanem a nyugalom és a biztonság érzését váltja ki.

Felfoghatóbbá válik ez, ha azt is figyelembe vesszük, hogy beavatása éveiben (évtizedeiben?) képessé vált szétválasztani a fényt az anyagtól önmagában, önmaga egyéni létében, azaz képessé vált létezésének középpontját földi létében áthelyezni Időtlen Énje középpontjába. Jegyezzük itt meg, hogy az anyag és a fény szétválasztásának képessége (amely a beavatás egyik központi kérdése) nem azonos az anyag és a fény megkülönböztetésének a képességével. Utóbbival az uralkodás mindennapjaiban él rendszeresen a szakrális király: akarva-akaratlan megkülönbözteti a fényt és az anyagot országának bármelyik tisztviselőjében, mindenkiben, akit szemügyre vesz. Így is fogalmazhatunk: Nyitva van az a harmadik szeme, amellyel a valódi fényt látja.

És összefügg mindezzel, hogy birtokolja a gondolatolvasás különleges képességét. (Környezetében ezért nem érvényesülhetett a mai kor politikai életét oly alacsony színvonalra süllyesztő kontraszelekció.) Válaszoljunk még egy rendkívül fontos kérdésre: Milyen fontos, de ma már eléggé felfoghatatlan ismérvét érthetjük meg a szakrális király uralkodásának, ha méltóképpen figyelembe vesszük, hogy a szakrális király Isten kegyelméből uralkodik, Istennel egyetértésben, azaz Isten akaratának közvetítőjeként? Azt értjük meg elsősorban, hogy a szakrális király miért nem osztotta meg a törvényhozó hatalmat népével, s hogy miért nem oszthatta volna meg akkor sem, ha szándékában állt volna. Nyilvánvaló bizony ennek a magyarázata: nem a néppel együtt kellett törvényt alkotnia, hanem Istennel együtt, Isten akarata szerint.

A valódi király nemcsak Isten akarata szerint uralkodik, de Isten védettjeként is. Sokan ezért nevezik Isten kiválasztottjának. És ezért tekintik (tekintették) legyőzhetetlennek, sőt halhatatlannak. Igen, abban is hittel hittek a régiek, hogy emberi kéz, emberi kézben levő fegyver a szakrális királyt nem tudja megsemmisíteni. Ha megsemmisíthető, akkor nem igazi.

- Találunk erre való utalást történelmi forrásainkban?

- Példát hozok fel: Szent István még valódi világkirályságra utal Intelmeiben… Az Intelmek tehát azt sugalmazza, hogy a magyar királynak méltónak kell lennie az egységes keresztény birodalom vezetésére. Nem rendkívüli egyébként, amit sugalmaz: a német vagy görög trón várományosainak ugyanezt sugalmazzák, és ennél mi sem természetesebb: a Szent István kora még egységes kereszténységben gondolkodik. A hangsúly a méltóvá váláson van: a magyar szakrális királyságnak méltóvá kell válnia, illetve méltónak kell maradnia: meg kell maradnia igazinak, nem juthat az álkirályságok sorsára, azokéra, amelyek szakrális mivoltukat nem tudták megőrizni, s ezért már nem igazi királyságok – már csak látszat-királyságok.

A magyar királynak méltónak kell maradnia arra, hogy Isten akaratát megismerje és közvetítse az önként csatlakozó országok népeinek… A jövendőbeli Magyar Királyság az, amely felett az Ég kapuja nyitott marad, és így természetes központjává válik az ismert világnak, a keresztény világnak… De hogy senki se vádolhasson azzal, hogy rendkívüli (korával összeférhetetlen) eszményeket, gondolatokat tulajdonítok Szent Istvánnak, felhívom a figyelmet arra, hogy még Oswald Spengler is azt írja A nyugat alkonyában, hogy a kora-középkorban (Szent István századában is tehát) nem keresztény királyságokban képzelték el a keresztény jövendőt, hanem egyetlen keresztény királyságban, azaz világkirályságban. Spengler szerint a kereszténység térnyerésével kialakult a mágikus, a consensuson nyugvó nemzet, az új világnemzet eszménye.

Az új világnemzet a Megváltó nemzete, és azonos a kereszténnyé váló emberiséggel. Erről beszél Szent István az Intelmeiben, s erről beszélünk mi is. Ennek az egyetlen keresztény nemzetnek csak egy igazi királya lehet. A legméltóbb. Erre inti István király utódait: legyenek legméltóbbak. Isten akaratának legméltóbb közvetítői: legbiztonságosabb Híd a földi és az égi világ között.

Nem vitatkozom most a különféle félremagyarázásokkal, de hangsúlyozom, hogy Szent István korában a birodalmi eszmény e legegyszerűbb megfogalmazásában nem lehetett semmi félreérthető. Szent István felfogja és vállalja korának uralkodó gondolatát és vállalására ösztönzi utódját is. A birodalmi gondolatot vállalja: az egynyelvű ország gyönge és (esendő) kiszolgáltatott, a soknyelvű, sok országból álló birodalom erős… Mohács előtt senki nem magyarázhatta volna félre Szent István korának (magyar, de nemcsak magyar) birodalmi eszményét, viszont Mohács után, de főleg Trianon után történészeink és politikusaink egy részének kezdett felfoghatatlanná válni.

Ily gondolkozásra ösztönözte őket a mohácsi, illetve trianoni pszichózis: Az mégsem lehet, hogy egy magyar király a keresztény világ világi fejévé akart válni, hisz egy magyar király nem német, nem görög, nem francia, nem angol és nem orosz… Hát hogy lehetett volna egy magyar király oly nagyravágyó, hogy a korabeli európai egységet, melyet akkor keresztény egységnek hívtak még, éppen az ő fősége alatt képzelhesse el? Hová vezethetnek a félremagyarázások?

A keresztény országok egységes birodalma eszményének vállalásától szépen megfosztanák Szent Istvánt, hogy megajándékozhassák az ő királyi gondolkozását a soknemzetiségű ország, országocska eszményével… Hogy még hitelesnek is látsszék a Szent István gondolatvilágába hazudott új eszmény, szépen elfelejtetik a magyar nemzettel az első ezredforduló viszonyait, s az I. Lipót, III. Károly és Mária Terézia korabeli viszonyokat vetítik vissza számára Szent István korába. S mi lehet ennek a vége? Szent István királlyal, aki – akár büszkék vagyunk nagy önbizalmára, akár restelljük – hitt benne, hogy ő vagy utódai a keresztény világot világkirályként kormányozhatják, hát vele, éppen ővele elfogadtatnák Kollonich Lipót betelepítési koncepcióját…
Fontos lenne minél többet tudnunk a szakrális királyról, hiszen a magyar közjogban a Szent Korona a szakrális király jogutódja.

- A Szent Koronához kapcsolódó misztérium rendszer, mennyiben határozza meg a jogi formulát, a Szentkorona-tant?

- Állapítsuk meg először is, hogy a Szent Korona tana szerint a király Magyarországnak nem első, hanem rangban második személye, a Szent Korona után következő… De képtelenek lennénk megérteni, miképpen tekinthették eleink személyiségnek, élő személyiségnek a Szent Koronát, ha nem ismerkednénk meg a Szent Korona misztériumának legfontosabb kérdésköreivel. Induljunk ki abból, hogy a Szent Koronának természetesen nem volna misztériuma, ha nem volna valóban szent.

Miért szent a Szent Korona? Mert a Szent Koronát Istentől kapta – meghatározott céllal, meghatározott üzenettel – a magyar nemzet. Ez az üzenet az Igazsággal van összefüggésben. Az Égi Élő Igazságról, a legyőzhetetlenről van szó, arról, aki Isten Önvédő megnyilvánulása: az Isten akaratát érvényesítő legnagyobb Erő, legszilárdabb Hatalom. (Büntető vagy védelmező hatalom: igazságérvényesítő, illetve szeretetoltalmazó.) A régi magyar küldetéstudatban a magyarság különleges szerepe ennek az Élő, Égi Igazságnak a méltó szolgálata.

Mi járult hozzá a Szent Korona misztériumának erősödéséhez az abban való mélységes hiten kívül, hogy a Szent Koronát Istentől kapta a magyar nemzet? Elsősorban a következők: A tény, hogy hatalmat átruházni csak a Szent Koronával történő koronázással lehetett. Annak bizonyossága, hogy Magyarországot Szent István a Szűz Mária, illetve a Nagyboldogasszony (a kettő együtt: a Magyarok Nagyasszonya) oltalmába ajánlotta. Az abban való hit, hogy a Szent Korona, mint személyiség nemcsak jóságos cselekedetekre képes, hanem a szigorú büntetéstől sem riad vissza. A Szent Koronáról szóló első jelentős írásmű szerzője, Révay Péter koronaőr (az 1608. és 1618. évi koronázások egyik szertartásmestere) például igen fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy Salamon király a Szent Korona megsértésével miképpen hívta ki maga ellen a sorsot.

Azt is elmeséli Révay Péter, hogy I. Ulászló király a távollevő Koronát engesztelő áldozatként esett el a várnai csatában. Mi az, ami még nehezebben érthető a mai ember számára? A Szent Korona nem csak annyi, hogy alanya a magyar államhatalomnak… Minden magyar erőfeszítés benne találja meg az értelmét: Őt erősíti, Őbenne marad meg. Benne van Szent István és Bethlen Gábor és Széchenyi István minden próbájának az értéke, de a mi próbánk értéke is: minden magyar vállalás értéke benne összegeződik… A Szent Korona az ég egy darabja… A Szent Koronára függesztvén szemünket tekinthetünk az örökkévalóságba… Azt hisszük, szentségében, misztériumában mindaz benne van, amit szentnek, misztikusnak, titoknak tekintett a magyar nemzet eszmélése óta… Tehát azt az egész titokzatos világot látnunk kell, ha meg akarjuk érteni a Szent Korona titkát, ami a magyar mitológiában benne van – a kezdetektől napjainkig.

Ha a misztériuma felől közelítjük meg, akkor bizony a Szent Korona a magyar nemzet szent titka. A magyar nemzet fennmaradásának, létének szent titka… E titkot próbáljuk megfejteni, amikor a Szent Korona misztériumával foglalkozunk. A Szent Korona misztériuma tanulmányozásának mélységes értelme van. Hiszen mi a Szent Korona e misztériumban? A Szent Korona Isten gondolata a magyar létről… Magyarságról, magyar küldetésről.

Ami a legnyilvánvalóbb és egy évezrede köztudomású, az éppen a Szent Korona misztériumának központi kérdése: A Szent Korona Isten és a magyar nemzet viszonyát fejezi ki: a Szent Koronát Isten a magyar nemzetnek meghatározott céllal, meghatározott üzenettel küldte. (A magyar nemzet ezt évszázadokon át komolyan vette, és semmit sem vett olyan komolyan, mint ezt.) Figyelembe kell vennünk bizony mindezeket, ha meg akarjuk érteni, miért akarták annyira eleink, hogy a Szent Korona legyen a szakrális király jogutódja.

Mindezek ismeretében talán már hozzáfoghatunk a Szent Korona tana vázlatos kifejtéséhez. A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Ő a legfőbb személyiség a magyar közjog bonyolult világában. A Szent Koronában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozó és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet. A Szent Koronát, mint jogi személyt a hatalom teljessége illeti, tagjainak (a király és a politikai nemzet) egyike sem törhet a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. Igen, a Szent Korona tana nemcsak a király, hanem a nemzet hatalmát is korlátozza.

Mind a király, mind a nemzet cselekvési lehetőségeit szűkíti (és nemcsak akkor, ha a hatalom akarásáról, birtoklásáról, hanem akkor is, ha pl. alkotmányozásról van szó), hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. A királyt esküje és hitlevele és a hatalommegosztást kimondó törvények kötelezik arra, hogy ne törjön abba a magasságba, ahol a Szent Korona, mint közjogi absztrakció áll. Ezért legfőbb garanciája a Szent Korona a hatalommegosztás véglegességének (itt nyilván nem a hatalommegosztás modern elvéről van szó, hanem arról, hogy a hatalomból miképpen részesedik a király és a nemzet), az alkotmányosság megtartásának. Senki és semmi nem egyenrangú vele: a király a maga korlátozott hatalmát csak addig tarthatja meg, amíg nem fordul szembe a főhatalom alanyával, a Szent Koronával. Értelemszerűen következik fentiekből, hogy a felségjogok összessége csak a Szent Koronát illeti.

Hangsúlyozom a következőket: Amikor arról beszélünk, hogy Szent Koronában, mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozó és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet, a hangsúly nyilván a törvényhozó és végrehajtó hatalom megosztottságán van, hiszen ennek végérvényessé válása határozta meg a magyar közjogtörténetet. Ennek köszönhető, hogy a magyar királyság alkotmányos monarchia maradt az újkorban és a legújabb korban is. (A Habsburg-kor évszázadaiban rendkívüli a jelentősége ennek.) Egyébként a hatalomnak a király és a nemzet között való megosztására hivatkoznak legtöbbször a régebbi korok országgyűlésein… Nyilvánvaló, hogy miért… Erre hivatkozva tulajdonképpen azt tették nyilvánvalóvá, hogy Magyarország törvényesen csak alkotmányos monarchia lehet a Szent Korona tanának kialakulása óta. Ha a király és főhivatalnokai szembefordultak az alkotmányos monarchia szellemiségével, akkor az országgyűlés méltóképpen válaszolt: ha az alkotmánysértés nem számított súlyosnak, akkor sérelemként tárgyalták, ha viszont súlyos volt, akkor megállapították a jogfolytonosság megszakadásának tényét, majd helyreállították a jogfolytonosságot.

A királynak fontos törvényjavaslatokat csak a sérelmek orvoslása és a jogfolytonosság helyreállítása után vitatták meg, s annak, hogy ettől a rendek nem tágítottak, rendkívül nagy volt a jelentősége. De a Szent Korona nemcsak közjogi absztrakció (az államhatalom alanya), hanem élő organizmus. Test, melynek részei, tagjai vannak. Tagjai mindazok, akik részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak a történelmi magyar államban: a király és a politikai magyar nemzet: 1848-ig a nemesség, 1848, illetve 1867 után származásra és nemzetiségre való tekintet nélkül az ország minden szavazó polgára. (És természetesen mindegyiknek családtagjai, nemre való tekintet nélkül.) Ma tagjai mindazok, akik leszármazottai a Szent Korona egykori tagjainak.

- Egyik legfontosabb kérdés: A Szentkorona-tagság miképpen határozza meg a magyar nép lelki életét, magatartását?

- Emlékezzünk most arra, hogy a régi korokban azért volt sok a törvénytisztelő ember a Szent Korona országaiban, mert a Szentkorona-tan nem az alattvalói tudatot, hanem a Szentkorona-tagság közjogi fogalma meghatározta felelősségérzetet, valamint az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erősítette: mert az országlakosi magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének az érvényesülését segítette elő. Arra is fel kell hívnom itt a figyelmet, hogy a Szentkorona-tanban nemcsak a király és a politikai nemzet tekintettek a Szent Korona tagjainak, hanem a területek is: országok (a Magyar Királysághoz tartozók és a vazallusállamok), tartományok, városok.

Ştefan moldvai vajda 1475-ben azért fogad ismét hűséget Mátyás királynak és a Szent Koronának, mert országa – és ő maga is – a Szent Korona tagja. Fogadalma megismétlésére azért volt szükség, mert az előzőt nem tartotta be. Mircea havaselvi vajdáról is nyilván azért írhatja II. Ulászló, hogy az kész azzal a mi országunkkal nekünk, gyermekeinknek és utódainknak, Magyarország királyainak és ennek a mi szent koronánknak elődjei módjára örökké szolgálni, mert Havaselve is a Szent Korona tagja az ő idejében. Nemcsak szépen vall Karácsony Sándor a Szentkorona-tanról a magyar észjárásról szóló könyvében, hanem ki is fejti – anélkül, hogy tisztázná magában, mit is fejt ki oly hitelesen – a Szentkorona-tagság közjogi fogalmát.

Azt fejti ki természetesen, hogy a Szentkorona-tagság miképpen határozza meg a magyar nép lelki életét, magatartását… Még arról a korszakról ír, amikor a Szentkorona-tan valóban meghatározó tényező a magyar társadalomban, akár hivatkoznak rá, akár nem. Ő a mellérendelés elvéről vall, a mellérendelésnek arról az elvéről, amelyet a Szentkorona-tagság közjogi fogalma határozott meg.

A Szent Korona egyesíti magában a nemzetet és a királyt, így a kettő együtt, szerves egységbe foglalva a Szent Korona egész teste. Az államhatalom egésze a Szent Korona egész testét illeti meg, vagyis együttesen a királyt és az egész politikai nemzetet. A Szent Korona tagjainak: a királynak (aki az organikus államszemléletben a fej) és a politikai magyar nemzetnek (az organikus államszemléletben a test többi része) a lehetőségeit következésképpen az határozza meg (nemcsak akkor, ha a hatalom akarásáról, hanem akkor is, ha pl. alkotmányozásról van szó), hogy a Szentkorona-tanban az is benne van, hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Azt jelenti-e ez, hogy a Szent Korona tana nemcsak a király, hanem a nemzet hatalmát is korlátozza? Azt jelenti, hogy a Szent Korona tana mind a király, mind a nemzet cselekvési lehetőségeit szűkíti?

Igen, azt jelenti. És a gyakorlatban tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetni, amelyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni. Nem áll jogában szerves jogfejlődés eredményeképpen létrejött történelmi alkotmányát idegenből kölcsönzött alaptörvény-gyűjteménnyel felcserélni. Több példát nem hozok fel, térjünk rá a Szentkorona-tan többi fontos kérdéseinek a bemutatására: A törvényhozó hatalmat az országgyűléssel, a végrehajtó hatalmat az autonóm vármegyével osztotta meg a király.

A kormány mint a végrehajtó hatalom szerve 1848-ig a királynak tartozott felelősséggel (1848-tól, illetve 1867-től az országgyűlésnek is); a vármegye autonóm intézményeit viszont csak a megyei közgyűlés felügyelhette. A koronázás hitelesen szemlélteti a nemzetnek és a királynak a Szentkorona-tan által meghatározott viszonyát. A nemzet, mint a Szent Korona (a főhatalom alanya mint legmagasabb rangú jogi személy; így is mondhatnánk: legmagasabb közjogi méltóság) alaptényezője átruházza a királyra a Szent Koronában foglalt királyi felségjogokat, a hatalom egy részét, e hatalom gyakorlásának a jogát, azaz a koronázással avatja a királyt a Szent Korona másik főtényezőjévé. A király pedig a koronázáskor hitlevelet ad ki s esküt tesz arra, hogy mind a végrehajtó, mind a törvényhozó hatalmat megosztja a nemzet képviselőivel, azaz nem zárja ki a Szent Koronából a nemzetet, nem fogja megkísérelni a főhatalom megszerzését, azt meghagyja annak, aki a közjogban fölöttese: a Szent Koronának.

De, láthattuk, a Szentkorona-tanban az is benne van, hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. És ez ma is fő kérdése a Szentkorona-tannak. A koronázás kérdése nyilván eszünkbe juttatja a királyválasztás kérdését.

A Szentkorona-tannak köszönhető, hogy nem vált végzetessé, hogy a magyar nemzet évszázadokra lemondott a királyválasztási jogáról. (A Habsburg-korra gondolunk, természetesen.) Miképpen? A Szent Korona tana megkívánta, hogy a koronázás központi gondolata a hatalom átruházott volta legyen. A királyi hitlevél és a koronázási eskü az ebből levonható következtetéseket tartalmazza.

———————————————————————————————————————————————

A Bot vagy Fokos energetikája

(illetve fémmel, drágakővel, féldrágakővel díszített vagy fejelt bot)


A fémek kovácsolása és megmunkálása csak faszén
parázson és kézi munkával történhet. Ugyanígy a
kövek megmunkálása is csak kézzel és polaritásuk
figyelembevételével történhet!
-”Keresztelő Szt. János napján megkérjük a természetet, hogy hozzon létre számunkra egy botnak valót.
-”A másik apostol, Szt. János havában már ezt keresve járjuk és figyeljük a természetet.
-”Miután megtaláltuk, levágjuk Karácsony és Újév közt, még ezidőben fejjel keletnek elföldeljük (anélkül, hogy kérgét lefejtenénk!).
-”Húsvét előtt, Nagyhéten kiássuk. Száradni hagyjuk max. 12 órát és lehántjuk a kérgét, és lenolajjal jól bekenjük a botot. (ha kell rajt alakítani, faragni vagy csiszolni, ennek is most van az ideje, a kéreg lehántása után)
-”A Keresztelő Szt. János napjáig tartó időben még egyszer-kétszer finoman átkenjük lenolajjal.
Előkészítjük a Szt. János napi máglyát a hét ősprincípiumnak megfelelő hét fafajtából. A tüzet csak akkor gyújtjuk meg, amikor az este teljesen leszállt és napfelkeltéig életben tartjuk.
Amikor a tűz parázzsá válik a bot két végét “megperkentjük”, felhevítjük anélkül, hogy megégetnénk!
Így a hét ősprincípium tüzén az évkör energiái a botba bezáródnak. (A bot energetikailag zárt és szakralizált rendszer.)

1. Nap – kőris, babér, hárs (cédrus, ginkó, olajfa ! minden ősprincípium);
2. Hold – vadcseresznye, fűz;
3. Mars – galagonya, lucfenyő, magyal, varjútövis;
4. Merkúr – dió, tölgy, mogyoró, vörösfenyő;
5. Jupiter – éger, juhar, orgona, vadgesztenye, vadkörte;
6. Vénusz – nyír, gesztenye, füge, vadalma, szilva, berkenye, bodza;
7. Szaturnusz – puszpáng, birs, ciprus, boróka, bükk, tiszafa, szil, fekete-nyár, erdei fenyő, kökény.

Forrás: http://www.altussavaria.hu

——————————————————————————————————————————————-

Címer

Címer

A kiirthatatlan magyar gén

Ecuadorban, Peruban, Amazonas vidékén magyarul beszélő indiánok – Móricz János kutatásainak összefoglalása

Magyar Hiszekegy

Boldogasszony Anyánk – Régi magyar himnusz

Csángó Himnusz

A Szent Korona képekben

Berta Tibor: A Szent Korona kódja

Szakács Gábor: Tatárlakai leletek

Szkíta temető

Árpád-házi királyok

Magyar betyárok

Az Aradi 13-ak utolsó mondatai…

Boszniai piramisok

———————————————————————————————————–

MAGYAR SZENT KORONA

A Szent Korona – tudomásom szerint – először a Kr.e. 4000 körül keletkezett, Szumér-Magyar Bibliában (http://eunyet.hu/hirlevel/MAGYARBIBLIA.doc) szerepel, amelyet ragozó arámi nyelven írták. (Krisztus anyanyelve és az ősmagyar nyelv.)

Egyes források szerint (http://62.112.194.95/hirlevel/Diak/06032501_10.doc) XXIII. János pápa a II. Vatikáni zsinat megnyitásakor mondott beszédében erre hivatkozott, mint Krisztus tanításának az ósdi judaizmus helyett értendő alapjára. (Ha összevetjük az Újszövetség „írásokra” hivatkozó részeit a talmudi Ószövetséggel és a Szumér-Magyar Bibliával, akkor megalapozottnak mutatkozik ez a megállapítás.)

Nos, ebben a Bibliában (a Világosság Szavában) az ősi „kettőben megjelenő egység” részeként találjuk a Szent Koronát:

3.    Az Ég és a Föld szövetségévé a fokost avatta, a Fokos és a Nádkosár hivatásául a MUNKÁT rendelte.

4.    Így magasztalta fel EN-LIL a Fokost. Aranyból lett az ő fokosa és ezüstből annak dísze. Feje lazúrkő és foka erős, mint a gátakat döntő Égi Bika.

5.    Amikor EN-LIL megteremtette így a Fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedő Szent Koronáját annak az EM-BAR-nak fejére illesztette, akit már előbb a Földre küldött és most kegyes szemmel nézett rájuk.

17.  Az Ég lakói jól teljesítették a Szövetséget. Mert – ahogy a földi EM-BAR testében él a Lélek fénye – és annak ereje által uralja, formálja az anyagot – folytatva ÍZ-TEN akarata szerint a Teremtés munkáját – ugyanúgy az Ég lakói között ÉN-KI volt az, aki a Lélek – ÉN-LIL – ereje által teremtett tovább minden anyagot és testet.

A „Szövetség” fejezet fenti idézeteinek helyes értelmezése: „A Teremtő az ember fejére tette a Szent Koronát, hogy ezen keresztül a Lélek Fénye, a Szent Fokos közvetítésével, uralja és formálja az anyagot.”

Más értelmezést azért zárok ki, mert ez a Lélek, a Szellem és az Anyag összhangjával élő értékrendet határozza meg, ami az ember földi életének iránymutatója.

Nagyon fontos összefüggés mutatkozik a Szent Korona és a magyarság legfőbb értékei között.

Hérodotosz Kr. 450 körül azt állapítja meg, hogy a mostani Ujguria területén élő szkíták (hunoknak is nevezi őket) legfőbb értéknek – szintén kettőben megjelenő egységként – a Teljes tudást és a szabadságot tartották.

A Teljes tudást a Mítosz és a Logosz (érzelem és értelem) kettőben megjelenő egysége alkotja (Aquinói Szent Tamás megfogalmazása szerint: „a hit és a tudomány együttesen”).

A Szabadságként a hűség és a szeretet kettős egységét határozták meg atyai elődeink.

Szent István Imre hercegnek írt intelmei egyrészt azt bizonyítják, hogy István ismerte és követendőnek tartotta a magyarság ősi értékeit, mert a Teljes tudás letéteményeseként a „Vének tanácsát” határozta meg, és a hűség és szeretet kettős egységében élő szabadság mindkét részét meghatározza.

A szabadság – az általa leírt megnyilvánulási formákból következően – minden teremtménynek biztosított szabadságot jelenti.

Atyai eleink hagyományához való hűséget pedig nemzetünk fennmaradásának feltételeként határozza meg, mert „a hűtlenség szelletje szétszórja a Szent Korona virágait”.

Ezzel azt is kifejezte Szent István, hogy koronája fizikai megjelenésében jelképe annak az értékrendnek, amit a Szent Korona eszme jelent. Mivel ez isteni eredetű (ld. Szumír-Magyar Biblia), természetszerű, hogy jelképe a közvetítő személyiségjegyeivel felruházott, ezért szakrális erejű.

A Szent Korona eredendően anyagtalanságát erősíti meg atyai barátom, a most boldoggá avatása előtt álló Bálint Sándor bácsi következő gondolata is (amely most nagyon időszerű): „A Szent Korona, mint egy búvópatak végigkísérte a magyarságot történelme során, hogy amikor szükséges, a felszínre törjön, hogy tiszta forrásában megtisztálkodhassunk.”

A fentiekből is következik, hogy a magyar ősi államforma nem egy személyhez kötődik, hanem a kettősség egységében (kündü és gyula: ld. Atilla és Buda) mutatkozik meg. Államformát tekintve erre találunk meghatározást ősi iratainkban: „sacrosanta respublica” – szent és sérthetetlen köztársaság.

Így hát a Szent Korona értékrendjének alapja az örök és változtathatatlan Szabadság Alkotmánya, amely az állam és az ember szabadságát, annak feltételeit és védelmének kötelezettségét határozza meg.

Forrás: Halász József dr.

———————————————————————————————————-

Érdekességek és különleges megállapítások a magyar nyelvvel kapcsolatban


Tudtad-e, hogy a British Museum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány szövege így kezdődik: “Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma”? Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.
Tudtad-e, hogy “a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!”

Tudtad-e, hogy a magyar nyelv legrégibb emlékei közül egy kőbevésett magyar rovásírás található az észak-amerikai Újfundland (Új Skócia) Yarmout öblénél?
Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg.
Samuel Laing (1844 London) állapította meg elsőként, hogy Tyrkir magyar volt. Az izlandi nyelvben a “Tyrkir” a “Turk” megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkok-ként a magyarok jelölésére használtak.
Ezt az 1700-as években megtalált követ (181 kilós) ma a Yarmout Country Museum-ban őrzik. A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem magyar rovásírással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné és így szól: “/Eric/son járt e hejen is sok tár/sával/”.

Tudtad-e, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében?
Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek, történészek, mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon, Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is “A magyar népek őstörténete” című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész (Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar.

Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein?
A Hawaii-i szigeteken élő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon. Csak egy példa: “Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az “Almás”, “Káldi”, “Kocsis”, és “Vajas” települések szomszédságában.” Való tény, hogy bizonyos szavak azonos módon előfordulnak különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó csupán, hanem a feltűnően nagy számú előfordulásban.

Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen jellemzett az 1830-ban megjelent “Poetry of Magyar” című verses kötetének előszavában: “A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke… A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét: …”?

Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló?
Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy “tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, műveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!”  Példa a “néz” ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.

Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?

Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában, mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik? Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: “Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…”

Valóban nem tudják, vagy csak kevesen! Hiszen akkor nem sietnének olyan gyorsasággal átvenni az angolszász szavakat, miközben mindennapi nyelvhasználatukban fájdalmasan hagyják zsugorodni gazdag szókincsünket, helyet adva a slengnek, az új zsargon kifejezéseknek.

————————————————————————————————————-

E p i l ó g u s

Gondolkodjunk el együtt, honnan származik a nyugati féltekén az a nem új keletű, betokosodott, bárgyú gyűlölet, mely nemzetünket körüllengi? Melyek azok az erők, melyek az alávaló rágalmaktól sem visszariadva folyamatosan sárral dobálják a magyarságot, és miért teszik mindezt?

Amikor az első keresztény évezred során a harmadik hun-magyar visszatelepülési hullám Álmos és Árpád vezetése alatt elérte Európa közepét, a római judeo-keresztény irányvonal éppen megizmosodóban volt, és a rá azóta is jellemző hittérítői fanatizmus intoleráns agresszivitásától kísérve kibontakozóban volt a “máskéntgondolkodók”, azaz a tőlük más nézeteken lévő, a hittételeket másféleképpen súlypontozó, máshogy magyarázó keresztény csoportok elleni eretnek- és boszorkányüldözés.

A jézusi szeretettanítást teljes mértékben figyelmen kívül hagyó, a dzsungeltörvényen alapuló túlerőnek engedve a második visszatelepülő hullám avar-magyar népe meghajolt a római egyház és a nagykárolyi rablóhadjárat erőszaka előtt és – más választása nem lévén – hagyta magát római papok által megtéríteni. A vallás terén végbement lezüllésről képet alkothatunk csak az alapján is, hogyha emlékezetünkbe idézzük: Árpád magyarjai visszatérte előtt a két utolsó avar kagán az Ábrahám és az Izsák neveket vették fel a rájuk erőszakolt új hitben.

Hogy Árpád magyarjainak érkezését óriási avar-onogur tömegek élték meg, ma már közhelyszámba megy. A jelenlegi magyar lakosság túlnyomó többsége az avarkori népesség leszármazotta. Ezt az avarkori temetők embertani képének elemzése és a mai magyar lakossággal való összehasonlítása igazolta. A régi szabadságukat elvesztett, zsidókeresztény járomba kényszerített avarok siratva ősi hitüket bizonyára fölvehették Szkítiában maradt véreikkel a kapcsolatot, segítséget kérve tőlük. Az egyházi hivatalnokok által írott krónikák erről érthető módon mélyen hallgatnak. Ha kezünkbe vesszük történelmünknek e becses és régi emlékeit, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt, hogy judeokrisztiánus beidegzettségektől befolyásolt emberek írták őket. Igen nagy merészségnek számít a magyarság megítélésében már a hivatalos egyházi irányvonaltól eltérő mindazon igaz információk lejegyzése is, melyek a zsidókeresztény hit fölvétele előtti időben íródott ősgesztából származtak, és amelyeket például III. Béla király jegyzője, a névtelen Anonymus pergamentre vetett. Feltételezhető, hogy nevének titokban tartása szándékos volt önvédelmi szempontok miatt.

A harmadik magyar honvisszafoglalás következtében megváltozott új európai status quo-ba belenyugodni nem akarván, valamint a végülis sikeresnek mondható avar hittérítés eredményeiről és a Kárpát-medence fölötti germán hegemónia álmainak szertefoszlásáról lemondani nem lévén hajlandó, a Róma-Köln tengelyű latin-germán Nyugat egy jellemzően zsidókeresztény elhatározásra jutott, melyet Gyermek Lajos, német király (Ludovicus Rex Germaniae) így fogalmazott meg: “Decretum… Ugros eliminandos esse”, azaz “Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak.”. Igazán megható vélekedés, nem igaz?

907 nyarán egy százezres nyugati, főleg germánokból álló haderő támadt hazánkra azzal a céllal, hogy az újraszülető hun birodalmat és hadi hegemóniát csírájában megfojtsa. Egy százezres hadsereget abban az időben a gyéren lakott, barbár Európában összeverbuválni példátlanul nagy vállalkozásnak számított. A magyar szempontból diadalmas, ám nyugati, főleg német szemszögből siralmas kudarcnak számító Pozsonyi Csatában végződött e meggondolatlan kaland. Árpád magyarjai valósággal felmorzsolták az ellenséges hadakat.

A római misszionáriusoknak sokkal könnyebb volt a dolga, ha egy tényleg pogány, természeti, animista vallást követő nép zsidókeresztény hitre történő megtérítése volt a feladata, hiszen akkor merőben új tanokkal ismertetett meg egy teljesen más irányultsággal és világképpel rendelkező embertömeget, hiszen köztudott, hogy az újdonság, ha kellő meggyőző erővel terjesztik, mindig könnyen talál hívekre. Igaz, sokakat közülük a régi rítus makacs hívei vagy elevenen megnyúztak, vagy – ha szerencsésebb volt az illető – egyszerűen csupán agyonvertek, gyarapítva ezzel a mártírok számát.

A magyarok esetében már nem volt ilyen egyszerű dolguk Róma ügynökeinek. Ez esetben a kereszténység júdaizmustól mentes, eredeti, tiszta jézusi tanítását képviselő nemzettel álltak szemben, egy olyan nép képviselőivel, amely tudatában volt annak, hogy olyasvalamit és olyasvalakit képvisel, amelynek és akinek megőrzése nem csak a saját nemzeti hagyományok szempontjából, hanem az egész emberiség további sorsa alakulásának szempontjából is elementáris jelentőségű. A X. századi magyaroknak nehéz volt elmagyarázni, hogy nem az a fajta kereszténység és jézushit az egyedül helyes, amit képviselnek, hanem az, amit a judeokrisztiánus saul-pál-i, római vonal hirdet. Ezért volt olyan heves a népünk igaz hitéhez hű főembereknek a védekezése, és ezért volt szükség nagyerejű idegen hadsereg bevetésére a magyarság ősi hitének tanait képviselő erők ellen.

A hozzánk való német “rokonszenvmegnyilvánulások” egyik iskolapéldájának számít, amit Otto, freisingi püspök 1147-ben, tehát a XII. század közepén (!), a római kereszténység fölvétele után 150 évvel (!) vetett pergamentre rólunk és országunkról: “Ez a tartomány, amelyet a régiek Pannóniának neveztek, mivelhogy köröskörül erdőségek, hegyek, s főképpen az Appeninnek (Kárpátok) övezik, belsejében nagy kiterjedésű síkság, amelyet jeles folyók és vizek öntöznek, erdőkben felettébb gazdag, tele van mindenféle vadakkal, s felületének természeti szépsége éppen olyan bájos, mint amilyen dús a föld termékenysége, hogy mintegy Isten paradicsomának, vagy pompás Egyiptomnak látszik lenni.” Majd, amikor e föld tulajdonosairól, a magyarokról esik szó, hirtelen megváltozik a hangnem: “A magyarok rút ábrázatúak, szemük beesett, alacsony termetűek, szokásaikat és nyelvüket illetőleg egyaránt barbárok és vadak, úgyhogy joggal hibáztatható a végzet, vagy inkább csodálandó az isteni elnézés, amely – nem tudom mondani, hogy embereknek, hanem – ilyen emberi szőnyetegeknek oly gyönyörűséges országot adott.”

Az első szövegszakasz a germán őserdők neandervölgyi tudatszintjén vegetáló teuton bennszülött irigy rajongásának hangján áradozik hazánk szépségéről és kivételes adottságairól, szinte magunk előtt látjuk, hogyan csorog a “szent atya” nyála a mohó birtoklási vágytól. Ezután azonban hirtelen hangot váltva a zsidókeresztény főpap nem éppen jézusi szellemben elkezd acsarkodni e szent föld őslakói, a szkíta-hun-avar-magyar nemzet ellen, melyeket lelke mélyén legszívesebben a legválogatottabb kínzásokkal takarítana el e “keresztény” főpap az árnyékvilágból. Pontos látleletet kapunk már e rövid idézet alapján is, a zsidó mentalitás befolyása alatt álló, kereszténynek hazudott vallás belső lelkiségéről. Már itt fölsejlik a jóval később kiötlött zsidó ideológia, az ateista kommunizmus gyilkos szellemisége. A monoteizmus nagyon gyorsan vált tehát money-teizmussá, a pénzéhség diktálta, módszerekben nem válogató hatalmi tébollyá.

A nyugati zsidókereszténység ugyancsak egy felettébb elbűvölő példájával találkozunk Gilbert nogent-i apát 1100 körül keletkezett úti beszámolóját olvasva, mely a hazánkon is átvonuló 1096-os keresztes hadakról szól. Ebben azonban a tárgyilagosságnak és a jóindulatnak már némi nyomaival is találkozunk: “Péter keresztes vezér a magyarok földjén való átkelést választotta. Ezeknek vidékei igen gazdagok élelmiszerekben, amit a műveletlen tömeg felismert. És szélsőséges féktelenséggel kezdett a szelíd bennszülöttek ellen dühöngeni. Midőn ugyanis meglátták, hogy több év gabonatermése – amint azon a földön szokás – tornyok módjára a szántóföldeken áll, amelyeket mi általában asztagoknak szoktunk nevezni, és mivel a különböző húsfélék és más élelmiszerek, amelyekben az a föld módfelett bővelkedett, dúsan álltak rendelkezésre, nem elégedett meg az ottaniak emberségével, hanem feltűnő esztelenséggel bántalmazni kezdték az idegenek a pogányokat, s noha azok a keresztényeknek mindent szívesen hoztak eladásra, emezek nem tudván uralkodni mohóságukon, elfeledvén azok kegyes vendégbarátságát és jóindulatát, háborúval támadtak rájuk.”

Milyen jó, hogy – annak ellenére, hogy a magyar néppel kapcsolatban Gilbert apát a pogány jelzőt használja – a zsidókeresztény vallási irányzat állítólagos felvétele után 100 évvel pontos képet rajzol, mintegy ellenpontozza a nyugati keresztény csőcselék bárdolatlan, önmagán uralkodni nem tudó, mohó csürhe módjára való viselkedését eleink barátságos, valóban jézusi módon keresztény vendégszeretetével, békés magatartásával. Annyit tudok e történet végkimeneteléről, hogy Könyves Kálmán megelégelve az idegen barbárok őrjöngését, seregével könnyűszerrel kikergette a nyugati hordákat az országból.

Az a körülmény pedig, hogy egy nyugat-európai magas rangú keresztény funkcionárius 1096-ban is még pogányoknak nevez minket, fölveti azt a kérdést, hogy a szentistváni vallási cezúra valóban olyan általános érvényű és radikális változásokat foganatosított-e népünk körében, mint ahogyan ezt az elmúlt 250-300 év habsburgi beidegzettségű, történelmi okirat-hamisításoktól sem visszariadó, magyarellenes irányvonalának képviselői fennen hangoztatták? Az is megérne egy tanulmányt, hogy vajon mi alapján ítélt, illetve nevezett minket az apát úr még a XI. század végén is pogánynak, azaz nem zsidókereszténynek.

A Nyugat, de a Közel-Kelet beavatottjai (persze egyáltalán nem mindegy, milyen kultuszok szerint és milyen misztériumokba lettek beavatva) is tisztában voltak mindig azzal, hogy hatalmuk – legyen bár akármekkora is – addig nem lehet teljes, amíg a bolygó középpontját, erőcentrumát, Magyarországot meg nem hódították. Ezért támadtak ránk folyamatosan a szélrózsa minden irányából gonosz idegenek hódítási céllal. A valódi háttér-motiváció mindig is ez volt: a Pilis erőközpontjának, és ezzel az egész országnak megkaparintása, az igazi Szentföld fölötti uralom megszerzése. (Lásd a korábban idézett Brzsezsinszki-idézetet.)

Tudta ezt 1241-ben a mongol kán, tisztában volt ezzel az 1400-as évek eleje óta a déli végeken folyamatosan kellemetlenkedő mindenkori török szultán, és még inkább tudatában volt ennek minden Habsburg hiéna, országunk, nemzetünk és múltunk megfertőzői, megszentségtelenítői és kirablói. A legújabb honfoglalók pedig már nem is rejtik ezt véka alá.

Érdemes elgondolkodni afölött, amit 2007 november végén elhunyt Tamás bátyám nem sokkal halála előtt vetett papírra. Élek a gyanúperrel, hogy nagyon közel járt az igazsághoz, amikor napjaink eseményeiről eképpen szól:

“Magyarországon a gonosz területszerző harcba szólítja csatlós seregeit a Közel-Keletről. A teljes magyar életet, a személyes túlélés lehetőségeinek irányítását, majd a teljes emberi életet uralmuk alatt tartják. E kártevők őseinek egy gonosz, velejéig romlott szellemi lény, akit a keresztény vallási terminológia sátánnak nevez, őskorunk hajnalán azt ígérte valahol az arab sivatagok mélyén, hogy ‘tejjel-mézzel folyó’ országot ad nekik, ha mészárló, embergyilkos vágyainak eleget tesznek. Ez meg is történt. Ez az ország azonban nem az az ország, ahová őseik a szaúdi sivatagból annak idején megérkeztek. Hiszen az sosem volt gazdag, kies, termékeny föld, hanem sivatagos, félsivatagos terület, ahol képtelenség valamirevaló mezőgazdálkodást folytatni. Vajon melyik földre szólt akkor ez a sátáni ígéret?

Ha a KáNaáN név K-N-N mássalhangzó hármasát veszem szemügyre (az őskelet népei csakis mássalhangzókat jelöltek), s a K hangot azonos képzési helyű párjai (G-H) közül a H-val cserélem fel, máris tudjuk, miről van szó: HNN – HuNNia földjéről, Kárpáti Hazánkról. Gondolkoztál-e ezen, esztelen magyar megalkuvó, aki az ‘eddig is valahogy volt, s eztán is lesz valahogy’ lealacsonyító álbölcsessége alapján nyugszol bele minden rosszba, nyalod a talpát gyilkosaidnak, rabtartóidnak, tartod oda képedet harcos kiállás helyett újabb és újabb pofonokra, s még vigyorogsz is hozzá büszkén, s hagyod magukra legjobbjaidat?” (Lajdi Tamás: A szkíta-magyar kereszténység megéled; Brusam Kiadó; Békéscsaba, 2008.)

Túl egyszerű lenne azonban e képlet, ha csak a Pilis megkaparintásában vélnénk az ellenünk irányuló hódító törekvések kiváltó okát megtalálni. A személyes gonosznak mindvégig tudomása volt az egész üdvtörténeten át, mely hamarosan végkifejletéhez ér, hogy a Teremtő, aki ellen a sátán az ember ideája miatt irigységből föllázadt, kijelölt (és nem kiválasztott!) egy nemzetet az idők kezdetén a Szent Lélek által kiárasztott ős-kinyilatkoztatás megőrzésére a vaskor (Káli-júga) ínséges idején. Ez a nemzet – sokak számára akármennyire hihetetlen is – a magyarság.

Mivel a sátán fáziskésésben, de ellenkező előjellel mindig az Istent majmolja (SáTáN; iSTeN), utánozza, Isten példáját követve az emberi történelem mélypontján szintén kijelölt egy embercsoportot az arab félsziget mélyén, mely, mint az embert az árnyék, mindenüvé követi a sumér idők óta népünket. Nem csak a szemita népeknek a sumér-szkíta magaskultúra és nemzet fizikai megsemmisítésére irányuló kísérleteire gondolok, hanem sokkal inkább arra a kultúrtörténeti botrányra, ahogyan tendenciózusan szelektálva és megmásítva a sumér hagyomány szent iratait, belőlük a második babiloni “fogságban” tartózkodó zsidóság az általunk “Ószövetségnek” nevezett iratokat összelopkodta, ezzel illegitim módon magának vindikálva a legősibb kinyilatkoztatott hagyomány birtoklásának jogát.

A népünk véréből származó isteni megtestesülés, a pártus Jézus meggyilkoltatása és feltámadása utáni évszázadok folyamán az arab előretörés elől Mezopotámiából északi irányba menekülő pártusok utódait árnyként kísérő zsidóság a VII-VIII. században sem vált hűtlenné korábbi önmagához: a Kazár Hun Birodalom szövetségében álló eleinket követte a kazár kagán országába, ahol a mit sem sejtő uralkodót és környezetét arról is képes volt meggyőzni, hogy az arab expanzió megállítása érdekében fölvegyék a mózesi hitet. A Kárpáti Őshazába történő visszatérésünk egyik fő kiváltó oka az volt, hogy nem voltunk hajlandóak meghajolni a jahvizmus hatalmai előtt. Hiába volt minden, az első keresztény ezredforduló idején a római kereszténység álcája mögé bújtatott vallási tanok formájában újabb kísérletet tett “e világ fejedelme”, hogy hatalma alá gyűrje a magyarságot. E folyamat egészen a mohácsi tragédiáig tartott, a Magyar Keresztút intenzívebb szakaszba lépéséig, amikor egy viselkedésében és fölfogásában szintén ősszemita vallás, a törökök képében megjelenő iszlám lerohanta Hazánkat, miközben az európai hatalmak ismét tétlenül, díszpáholyból nézhették végig, hogyan hullatja vérét őértük is a magyar.

A Habsburg megszállás évszázadain keresztül mindmáig egy pillanatra sem csillapodott a nemzetünk megsemmisítését célzó törekvés, mely a Kárpátok övezte Szentföld megszerzése érdekében zajlik. Társadalmunk célzatos demoralizálása, a magyar érdekek szándékos figyelmen kívül hagyása a ma hatalmon lévő hazaáruló politikai erők által, az amúgy is meggyalázott, megcsonkított szegény Magyarország tudatos eladósítása és kiszolgáltatottá tétele, a nemzeti vagyon ár alatti kiárusítása idegeneknek, a Nemzet szaporodását akadályozó tényezők és intézkedések támogatása a két nép drámai szembenállásának kicsúcsosodását, az üdvtörténet végkifejletének beköszöntét jelzik.

Régóta szívszorongva várjuk már, hogy az a Szent Pió testvér által számunkra megjövendölt gyönyörű madár végre kiröppenhessen az országnyi kalitkából, hogy végre kezdetét vegye mindaz a nagy boldogság, mely az ő jövendölései szerint általunk fog majd kiáradni az egész világra. Ideje már, hogy az ellenünk fölheccelt, nemzetünk kebelén sokáig melengetett, vipera módjára tekergő, saját valamirevaló történelem nélküli, kis tolvaj népecskék ellenünk irányuló, aljas machinációikkal a Magyar Birodalom elcsent utódállamaiban végre az igazság fényében megszégyenülve felhagyjanak.

Túl régóta hangzik már az az egész történelmen át zengő mondat, melynek vége felé a népek Krisztusának szerepét magára vállalt magyarság számára kulcsszerepet szánt az Isten. Úgy hiszem, elérkezett az idő, hogy a teljes emberiség sorsát is megnyugtató módon rendezve e mondat végére maga a gonosz felett diadalmaskodó Isten tegye ki a pontot.

Lajdi Péter
Nürnberg, 2008. november 23.,
Krisztus Király ünnepén

——————————————————————————————————————

Információk a Szentkorona-tanról,
amit minden magyarnak tudnia kellene


A mai kor embere alig tud valamit a Szentkorona-tanról, pedig meghatározó volt az életünkben és történelmünkben. Olyan természetes volt elődeink számára, mint a levegő.
Szent Koronánkban egyesül minden hatalmi ág: a törvényhozói, a végrehajtói, a bírói, stb. A Szent Korona közjogi tanná válása után Magyarországon már személy soha többé törvényesen nem ragadhatta magához a teljes hatalmat. Sem király, sem diktatúrára törő főpolitikus, sem katona, sem csoportosulás. A Szentkorona-tan nem kapcsolódik kizárólagosan királysághoz, mint államformához, mert az államforma akár köztársaság is lehet.
A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Ennek igazolását már egy 1386.évi országgyűlési határozat írásos anyagában is fellelhetjük. A XV. Század végén már a Werbőczy előtti korban közjogi tan, kialakult államszemélyiség.
A Szent Koronában, mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozói és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet.
A Szent Korona, az élő organizmus. Test, amelynek tagjai mindazok, akik a történelmi magyar államban részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak. A politikai nemzet fogalmába 1848-ig a nemesség tartozott, majd 1867-t követően származásra és nemzetiségre való tekintett nélkül az ország minden szavazópolgára. Ma mindazok, akik leszármazottai a Szent Korona egykori tagjainak.
Nemességet például csak a Szent Koronának tett, kiemelkedő szolgálattal lehetet elnyerni, melyet a király javaslata alapján az országgyűlés megvitatott és eldöntött. Csak az válhatott nemessé, akit a politikai nemzet saját tagjai közé azért fogadott, mert cselekedeteivel ezt kiérdemelte.

A régi korokban azért volt sok törvénytisztelő ember a Szent Korona országaiban, mert a Szentkorona-tan felelősségérzetet, az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erősítette, és nem az alattvalói tudatot és magatartást. Mivel az ország lakóinak magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének érvényesülését segítette elő.

A Szentkorona-tan kimondja, hogy sem a király sem a nemzet nem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Ez bizonyos értelemben szűkíti a cselekvési területüket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetni, melyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni, vagy nem áll jogában történelmi alkotmányát idegenből kölcsönzött alaptörvény-gyűjteménnyel felcserélni, mint az 1945 után megtörtént.
Már 1435-ben Zsigmond király második dekrétumában megtaláljuk az első megfogalmazását annak, hogy a törvényhozói hatalmat a király és az ország rendjei együtt gyakorolják. Werbőczy törvénykönyvében már a 3§ így rendelkezik:

“A fejedelem mindazonáltal egyedül a maga akaratából és önkényesen, kiváltképpen az isteni és természeti jogot sértő dolgokban és az egész magyar nemzet régi szabadságának ártalmára semmit sem rendelhet; hanem össze kell hívnia és megkérdeznie a népet? Ha vajon ennek az ilyen törvények tetszenek-e vagy sem? Akik ha igennel felelnek, azontul az ilyen végzéseket törvényekül tartjuk meg.
4.§ Többnyire pedig, közös megegyezéssel, maga a nép is elhatároz valamit, amit a közjóra hasznosnak ítél és írásban terjeszti a fejedelem elé, kérvén, hogy erre nézve neki törvényt adjon és ha maga a fejedelem az ilyen végzéseket elfogadja és helyben hagyja, akkor az törvényerőre emelkedik s azonnal törvénynek kell tekintenünk.”


A Szent Korona tulajdonjoga

Ez rendkívül lényeges, mivel ennek értelmében Magyarország területén idegen állampolgár nem bírhatott földtulajdont.
A honosítás (idegenek befogadása) nem a király, hanem a Szent Korona jogaihoz tartozott. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a király, ha idegenek akart adományozni, akkor az országgyűléstől kellett kérnie az idegenek honosítását, és fel kellett sorolnia az illető személy Szent Koronának tett kiemelkedő szolgálatai. Az országgyűlés ezek alapján honfiúsítást elrendelő határozatot hozott. A megadományozandónak ünnepélyes esküt kellett tennie, s csak ezután vált tagjává a Szent Koronának.

Az eskü szövege így hangzott:

“az ország törvényeinek mindenben engedelmeskedni fog, és ennek az országnak a szabadságait tehetségéhez képest meg fogja védeni, és azok ellen semmit sem fog elkövetni, az országból annak semmi várát és semmi részét sem fogja elidegeníteni, hanem azon lesz, hogy az elidegenítetteket visszaszerezze.” (1550:77.tc.)

De nemcsak a földtulajdon a Szent Koronáé, hanem a stratégiai fontosságú iparágak (bánya, élelmiszer, energia, honvédelem megfelelő színvonalát biztosító iparágak) vagyona is, melyet – erről már 1439-ben törvény rendelkezik -a királynak nincs joga elidegeníteni vagy elzálogosítani.

Rendkívül lényeges, hogy a Szentkorona-tan hatálytalaníthatatlan, azaz nem tehető semmissé. Ezáltal legfőbb garanciájává válik a jogfolytonosság helyreállításának.
Napjainkban, amikor egy 1945 után ránk kényszerített, 1990 óta is folyamatosan toldott-foldott jelenleg is módosításra szoruló “alkotmány”-nak kinevezett alaptörvényt kíván az országgyűlés bővíteni, annak megfontolására lenne szükség, hogy a magyar érdekek érvényre juttatása és védelme érdekében szükség lenne a Szentkorona-tan jogfolytonosságának helyreállítására.

Magyarnak lenni: sorsvállalás

Nem biztos, hogy “Magyar az, aki annak vallja magát.” Magyar az, aki magyarnak vallva magát a magyar nemzet érdekeiért küzd, áldozatot is hoz a hazájáért, ismeri történelmünket és kultúránkat, tiszteli és betartja az igazi magyar törvényeket, egyéni érdekeit nem helyezi a nemzet érdekei fölé és nem szolgál idegen hatalmakat.

Magyarnak lenni, sorsvállalás. Ebben vezérlő csillagunk a Szent Korona, és annak tana.
A Szent Korona megbecsültségével történelmünkben semmi sem vetekedhetett. Jelentősége mindig akkor volt a legnagyobb, amikor a magyar nemzet bajban volt, kritikus, sorsdöntő történelmi helyzetbe került. S ezeken a tragikus helyzeteken a Szent Korona segítségével tudtunk úrrá lenni.

Évszázadokon át fogalom magyarok és nem magyarok körében a Szent Korona: megtéveszthetetlensége, nagylelkűsége, szigorúsága, és mindaz az eszmeiség, amit képvisel.
Miért? Mert a magyar korona: Szent Korona, mivel azt a magyarság Istentől kapta meghatározott céllal, üzenettel és küldetéssel. És ez az Égi Élő Igazsággal van összefüggésben, – mai divatos szóhasználattal egyszerűen kozmikus kapcsolatnak neveznék – amit az egyszerű magyar ember úgy fogalmazott meg: A Szent Koronát angyal hozta a magyarok számára.

A Szent Korona a király és a nemzet felett áll.

Ezért magyar király csak az lehetett, akit a Szent Koronával koronáztak meg. A magyaroknál a koronázás más koronával nem helyettesíthető, mint más nemzeteknél. Régi történelmünk szakrális királyainak ezért mindig a Szent Korona a jogutódja. Szakrális királynak elődeink azokat a királyaikat tekintették, akik Isten akaratának közvetítői voltak, Híd országunk és az Ég között, és számukra nem a hatalom birtoklása volt az elsődleges.
A Szent Korona tana hosszú közjogi küzdelmek eredményeként alakult ki. Ennek meghatározó állomása: 1222. az Aranybulla, melynek XXXI. cikkelye kimondja az ellenállási jogot, melynek értelmében a Szent Korona iránti hűség arra is kötelezi a nemességet, hogy szálljon szembe a királlyal, ha törvénysértést követ el.

1387-ben a királyválasztáskor, az országgyűlés tagjai már feltételeket szabtak a királynak.

Zsigmond király pedig egy adománylevelében elismerte, hogy a Szent Korona a közjogban a mindenkori király fölöttese. 1440-ben a Szentkorona-eszme meghatározó ereje megerősödik, annak ellenére, hogy külföldre csempészték. Mátyás király korában már tartóoszlop, visszafordíthatatlanná vált kötelező erejű közjogi tan. Az 1486. évi dekrétum 60.tc. biztosítja a vármegyei önkormányzat kiteljesedését. Ennek értelmében alispán csak az érintett vármegye valamely jeles férfiúja lehet, aki a vármegye közgyűlése előtt tesz esküt.

Igazságos Mátyás királyunk egyedül álló a magyar törvényhozásban, mert céltudatosan küzdött a Szent Korona hatalmának erősítéséért, egyben a királyi hatalom gyöngítéséért.
A Szent Korona feloldotta a katolikus-protestáns ellentétet is, például Pázmány Péter és Bethlen Gábor esetében is. Mindkét akkori Magyarország erősebb volt, mint a mostani hazánk. Erős, a hit, a törvény és a hadsereg által. S mindkettő a Szent Korona akaratát képviselte. Pázmány Habsburg királya is félte és tisztelte a magyar koronát.

Ez a magyar megmaradás titka. Aki a nemzet tagjai közül szembefordul a Szent Koronával, azt kiközösítették. XX. századi példaként a protestáns Horthy Miklós kormányzóvá választását említhetjük 1920-ban. Aminek következtében Trianon után életben tudtunk maradni.
A Szent Korona nagy tiszteletnek és elismertségnek örvendett a nemzetiségek körében is, melyet dokumentumok igazolnak, mert a mindenkori politikai nemzet számára szabadságjogokat, méltányosságot, jogbiztonságot jelentett. 1918-ig elképzelhetetlen volt, hogy felelős magyar politikus szembe forduljon a Szentkorona-tannal. Ezt Károlyi Mihályék megtették, idegen érdekek szolgálatába szegődve, előidézve ezzel Trianont.

A magyar korona-eszmei leginkább az angoloké hasonlítható, bár az angoloknál nem alakult át közjogi tanná, szerencsésebbek lévén történelmükben, mivel nem kerültek olyan tragikus, fenyegetett helyzetekbe, mint mi magyarok. Mégis mind a mai napig őrzik és érvényesítik.

Mi miért nem tesszük ugyanezt?! Miért nem akarták politikusaink, hogy ősi alkotmányunkat vigyük magunkkal az EU-ba, mely védte érdekeinket ellentétben a sztálini ránk kényszerített, idegen, majd toldozgatott, foltozgatott kiüresített “alkotmánnyal”, melyből a rendszerváltást követően elsőként a nemzeti tulajdon fogalmát tüntették el!?

1944. márciusától 1990-ig Magyarországon a törvényes jogalkotást idegen hatalmak megszállása lehetetlenné tette. Korábban 1687-ben, 1791-ben, 1867-ben és 1920-ban helyreállították a jogfolytonosságot. Ezt kellett volna tenni 1990-ben is.
Nagyon fontos lenne, hogy törvényhozóink felismerjék, hogy a Szent Korona és tana a magyar nemzet fennmaradásának, létének alap-biztosítéka. Bár tartalma koronként változott, mindig önvédelmünket szolgálta, és azt sugallta, hogy a magyar nemzetnek a legnehezebb helyzetekben mit kell cselekednie.

Orbán Éva

(2005.)

————————————————————————————————————————–

Kárpát-medence a Földi paradicsomkert


Kárpát-medence a Földi paradicsomkert, az itt élő népek számára menedékhely, a fennmaradás záloga
Gondolatok a Kárpát-medencéről, melyeket elhallgatnak, félremagyaráznak, elferdítve tanítanak.

Noé bárkája:
Mostantól felejtsd el, hogy hazánk egy semmit nem érő, szegény kis átjáróház. Nem véletlenül sulykolják hosszú idő óta a hivatalos tanrend szerint, a merjünk kicsik lenni ideológiáját. Tisztában kell végre lennünk azzal, hogy milyen terület birtokosai vagyunk, mekkora a felelősségünk őseink hagyatékának kezelésében, a jövő nemzedéknek történő megmentésében. A jégkorszak ideje alatt a Kárpát-medence biztosította a fajok számára a fennmaradást, a túlélést. A Kárpátokon túli területeket vastag jégtakaró borította. Vonulata több ezer évvel ezelőtt is megvédte a belső területeket. A klíma itt elegendően enyhe volt ahhoz, hogy a populáció életben maradjon és a jég felolvadását követően az élet újból elindulhasson. Olyan, mint Noé bárkája. A Pilis hegységben található Noé hegye.

A mag:
A történelem során eredendően a magot, a középpontot, a kiindulópontot, az emberiség bölcsőjét jelentette és jelenti ma is. A Kárpát-medence a Földnek az a helye, mely emberi számítások szerint a legnagyobb katasztrófák bekövetkezése esetén is védelmet nyújt az itt lakóknak: szélsőségektől mentes éghajlat, jéghegyek olvadása, viszonylagos földrengésmentesség, hurrikánok, tornádók, ciklonoktól való védettség. Rendkívüli adottságokkal rendelkezik.

Teljes területi, földrajzi egység:
Zártsága és védettsége felhívja magára a figyelmet. Kitüntetett a Kárpátoknak az anyaölszerű, biztonságot nyújtó, óvó, védő szerepe. Minden itt élő ember számára menedéket nyújt. A Kárpátok ölelése évszázadokon keresztül védettséget biztosított egy kívülről jövő esetleges támadás ellen. Az ellenségnek nincs lehetősége könnyűszerrel lerohanni az országot.
Történészek által elismerten olyan stabil, állandó országhatár, mely a Föld más országaira nem jellemző. Trianon szakította meg ezt az állandóságot.

Éghajlati, növényzeti, állatvilágbeli területek határain fekszik. A tejességet megidézve mind a 4 évszak gyönyörűségeinek részesei lehetünk. Itt mindenből megvan az élet továbbviteléhez szükséges minimum, a mag. A megélhetéshez minden energiaforrás és nyersanyag rendelkezésre áll. A földi egység jelképeként megtalálható minden tájforma, az ásványok és kőzetek széles skálája, minden gyógyvíz és gyógynövény, ami a világ más részein csak külön-külön, részletekben, hiányosan fordul elő. Természeti kincsekben, nyersanyagokban, erdőkben, vizekben, nemes és drága kövekben gazdag, a növényvilág széles skálájával rendelkezik és bővelkedik.

Trianon előtt:
A Kárpátok erdőségei, bányái ellátták a mélyebben fekvő területeken élő lakosságot a szükséges famennyiséggel, ásványokkal, sóval. Cserébe az alacsonyabban fekvő területek a hegyvidéknek gabonát és élő jószágot szolgáltattak. Erdély sóbányái Európa szükségleteinek 75%-át kielégítették. Az országon belül a megélhetéshez szükséges teljes ellátás megoldott volt. A gazdaság önállóan és önellátóan tudott működni. Nem szorultunk a nyugat és a kelet gyengébb és silány minőségű termékeire.

A globalizáció eredményeként:
Ma az önellátás helyett a drága importra fecséreljük jövedelmünket. Ez szinte kizárólag a szemét behozatalát jelenti anyagi és szellemi síkon egyaránt. A behozott termékek többsége értéktelen, olcsó bóvli. Az éltető ételek helyett génkezelt, betegségeket okozó, vegyszerezett, romlott hulladékot szállítanak. Nem beszélve az illegálisan, tonnaszám bekerülő egyéb hulladékokról és az erkölcsöt, az emberséget, a nemzetiséget porig romboló, liberálisnak kikiáltott téveszmékről. Szintén ez jellemző a járványokra, fertőzésekre is, melyek soha nem a Kárpát-medencéből indultak ki. Ide minden időben kívülről kerültek be a fertőző, járványos betegségek. Lásd pl. az 1347-es európai pestis járványt, mely több millió áldozatot követelt. Magyar földön egyetlen megbetegedést sem regisztráltak.

Geológiai, vízrajzi egység:
A Kárpát-medencében a Földön az összetételében ismert összes gyógyvíz itt egy helyen, együtt, nagy mennyiségben megtalálható. Gyógyvizeink gyógyító hatása világszerte ismert és elismert. Többek között ez is jelzi a magyarság gyógyítási feladatát.
Hő vizeink nagy mennyisége kivételes lehetőséget teremt a hőenergia hasznosítására. A privatizálás eredményeként forrásvizeink külföldi tulajdonban vannak. Egyetlen gondolat eredményeként elzárhatják előlünk saját ivóvízkészletünk összes vízcsapját.
Folyóink egységesen a medence belseje felé folynak, édesvíz készletük hatalmas. Európában hazánk rendelkezik a legnagyobb földalatti tiszta ivóvíz készlettel. Édesvíz készletünk becslések szerint 200 millió ember ellátására alkalmas.

Ny-Európában az elmúlt években több olyan nyár volt, mikor a fejlettnek mondott országoknak heteken keresztül problémát jelentett az ivóvíz ellátás. Az elmúlt években a nyugaton hiányzó esővíz (2007-et megelőzően) a Kárpát-medencében hullott le. Közvetlen negatív hatásként az áradások sok települést pusztítottak, vagy problémát okoztak különösen Erdélyben, a Mátrában. A belvíz szinte az egész ország területét elborította. Hosszú távon viszont előny, hogy a nagy mennyiségű tiszta esővíz megtisztította, kimosta a földekből a korábbi években felhalmozódott műtrágyát és nem utolsó sorban, feltöltötte a medence földalatti vízkészleteit, így számunkra hosszú időre biztosított a vízellátás.

Közel-Kelet:
Ha a térképen keletre nézünk, a vízhiány nagy probléma. Országaiknak nagy az olajkészletük, tiszta ivóvizük elegendő mennyiségben azonban nincs. Kőolajjal lehet fűteni és hatalmas vagyonokra szert tenni, de ivóvíz hiányában az élet csak néhány napig lehetséges. Ezekben az országokban a vízkészlet nagyon szűkös és szennyezett, a hiányt csak tetemes plusz költség árán tudják pótolni. A víz ára az aranyéval vetekszik. Egyes országokban a vízkorlátozás miatt hetente csak egyszer lehet megnyitni a vízcsapot és még így is csak vékony sugárban csordogál a tiszta víz.

A felmelegedés:
Hatására a Földön az elsivatagosodás felgyorsult, a jelenlegi vízkészletek sok helyen kiszáradnak. Vannak olyan területek, ahol néhány év alatt több méterrel csökkent a földalatti készlet szintje. Felszínre hozása egyre nagyobb problémát jelent.
A Föld édesvíz készlete a folyamatos szennyeződés miatt is radikálisan lecsökkent. Az ENSZ becslései szerint az ipari termelés növekedését és a népesség számának emelkedését figyelembe véve a személyenkénti vízfogyasztás 20 évente megduplázódik. 20 év múlva a Közel-Kelet országaiban fele annyi ivóvíz lesz, mint ma. 2050-re a becslések szerint 60 országban 7 milliárdan nélkülöznek majd vizet. A Föld területén megjelenő vízhiány globális népvándorlásokhoz vezethet a jó, vagy jobb adottságokkal rendelkező területek felé. Százmilliók célállomása a “fejlett” világ lesz. A Földön ma 2 milliárd ember él vízhiányos helyeken.

A közeljövőben, sőt már ma is, nem az olaj és a gázkészletek kimerülése, hanem az ivóvíz hiánya okozza majd a legnagyobb problémát. Az olaj és a gáz pótlására új energiaforrások már jelenleg is léteznek. A most használatos energiahordozók lecserélése már évek óta megoldható lenne, de az új energiaforrásokra épülő találmányokat üzleti okokból nem hozzák nyilvánosságra.

Globalizáció:
Eredményeként a felmelegedés közvetlenül hat a jéghegyek, a két sarkkör hótömegének olvadására. Az elmúlt 10 évben 20%-al csökkent a nyári jégtakaró. Naponta több, mint egy Magyarország területnyi hótakaró, ill. jég olvad meg. Az óceánok vízszintje az elkövetkező évtizedekben, sőt években, várhatóan a vártnál és a médiákban nyilvánosságra hozott értéknél gyorsabban fog emelkedni. Amennyiben a természeti erőforrások felhasználása, elégetése a jelenlegi szinten folytatódik, ill. növekszik, abban az esetben már 10-20 éven belül olyan környezeti katasztrófák bekövetkezése várható, melyre ma a földi lakosság túlnyomó többsége még csak nem is gondol.

A média által 2007 nyarán először került nyilvánosságra az, hogy a jelenlegi felhasználást és pazarlást folytatva 10 év múlva a felmelegedési folyamat már szinte visszafordíthatatlan. Figyeljünk föl arra, hogy rövid időn belül, 2007 novemberében már arról szólnak a közvetítések, hogy ha már most abbahagynánk a járműve k használatát és emellett egyéb intézkedések is megtörténnének, a felmelegedési folyamat már ebben az esetben sem lenne megállítható! A víz emelkedésének másik oka lehet a közeljövőben a Föld esetleges pólusváltása, melynek egyik következménye szintén a jelenlegi jéghegyek olvadása lehet.

Nem kell különösebb számolás ahhoz, hogy 10 év múlva mennyi idősen leszünk kénytelenek szembenézni a tényekkel:
A szárazföldön vízhiány van, miközben a tengerszint rohamosan emelkedik. A tengerparton élő népek lakóhelye sok helyen tengerszint alatt található, vagy minimálisan felette. Túlnyomóan ez jellemző egész Nyugat-Európára. Ezekről a területekről elinduló népvándorlás lehetséges célállomása a Kárpát-medence. Nézz a térképre! Egy emelkedő vízszintet sem észak, sem kelet, sem dél, sem nyugat Európában a Kárpátok óvó és védő ölelésén kívül nem tud feltartóztatni semmilyen természeti képződmény.
Az elhallgatott tudományos becslések szerint mára a Földön a természetes rendszerek kb. 70-80%-a már elpusztult! A maradék kb. 30% működteti a Földet.

Termőföld:
A világ tájain a termőföldek erősen lecsökkentek a benépesítések, a városok, az autópálya építkezések következtében. A Kárpát-medence területe a kiválónak minősített termőföld viszonylatában is kivételesnek mondható. A bolygón az összes megművelhető területet figyelembe véve, arányaiban itt található a legjobb minőségűnek értékelt termőföldek jelentős része. Következésképpen a Föld más területein szétszórva, csak minimálisan fordul elő olyan kiváló minőségű termőföld, mint itt nálunk, egy helyen minőségében és mennyiségében is egyaránt.

Az ENSZ Élelmezésügyi Szervezetének nyilatkozata szerint a Földön a termőföldek összességének 3%-a minősíthető kiválónak, vagy jónak. Ez a 3% magában foglalja a magyar termőföldek felét. Ezt a kivételes adottságot használták ki őseink és váltunk ezáltal mezőgazdasági országgá. Az elmúlt évszázadokban többször láttuk el Európát (a jelenlegi EU-t) élelemmel akkor, mikor ott az általunk megtermelt növény és szarvasmarha állomány hiányában éhínség lépett volna föl. Ma a szándékosan tönkretett mezőgazdaság miatt az éltető élelmiszerek helyett a külföldi silány minőségű árukat preferálják. Ide kerül be a nyugat iszonyatos mennyiségű romlott, élelmiszernek nem nevezhető génmanipulált, nem fogyasztható terméke.

A magyar termelők drasztikus megszorítása miatt az éves termelés rohamosan csökken, ami újabb külföldi behozatalt jelent. A jó minőségű és egészséges magyar gabonát, gyümölcsöt és zöldségeket külföldre, idegenek számára magasabb árért, a gazdák megélhetőségük biztosításáért eladják. Így a magyar lakosság és a magyar gyermekek számára marad a külföldi mérgekkel átitatott szemét.

Számunkra ma természetes, hogy ha a Kárpát-medencében eldobunk egy magot, az itt magától kikel és szinte bármerre járunk, folyóvizet, vagy iható friss forrásvizet szinte mindenfelé találunk. A gabonatermesztéshez és az állattartáshoz is elegendő és kiváló minőségű földterület áll a rendelkezésünkre. Az őshonos és erős, ellenálló tönkölybúza génbankként szolgál a világnak az egyéb, gyenge minőségű gabonák helyett. Elhagyva a Kárpátok vonulatát, a Föld más tájain ez közel sem ilyen nyilvánvaló és nincs is így. A legtöbb helyen nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a megélhetéshez szükséges gabona megteremjen és az ivóvíz rendelkezésre álljon.

A Kárpát-medencében nem csak a termőföldek adnak kiváló és bőséges termést. Illetve adnának, ha a kormány a jelenlegi politikával nem fejlesztené azt vissza.

Édesvizeink halállománya:
Jellemző, hogy a korábbi évszázadokban például a Tiszát csak úgy említették, hogy vizében 2/3 rész a hal, 1/3 rész a víz.
Az őshonos szürke marha és a mangalica húsa, az egyéb magyar háztáji állatok bőséges élelmet nyújtottak-nyújtanának a teljes lakosság számára. A szürke marha és a mangalica génbankja biztosítja ma a külföld számára a gyenge külföldi tenyészetekkel szemben az életerős állományt.
A magyar háztáji gazdálkodás, a rideg állattartás erőssé és védetté tette állatainkat. Népünk ennek a termelési módnak és az önellátásnak köszönhette, hogy a középkorban és a további évszázadokban elkerülte az éhínség, mely nyugaton sokszor pusztított.

Jelenleg a madárinfluenza (mesterségesen létrehozott) vírusa alkalmas arra, hogy az állatok indokolatlan lemészárlásával a gazdákat csődbe juttassák, akik ezek után kénytelenek a fennmaradás érdekében az addig állattartást biztosító földjeiktől megválni. városi lakosságot vészjóslóan fenyegeti egy esetleges gazdasági válság esetén az éhínség. Az országban a vidéki gazdálkodást, a termelő gazdaságokat felszámolták. A gazdákat különböző fondorlattal kényszerítik földjeik eladására, idegen kezekre juttatásra. A megélhetést biztosító élelmiszertermelést és az ipart leépítették.

Jellemzően az idegen kézben lévő bankok, bankárok, kereskedők, plázák, bevásárló központok és egyéb pénzintézetek zsebeit tömi a lakosság, nem gondolva arra, hogy ezzel elősegíti a megtermelt jövedelem drasztikus kiáramlását az országból.

A Habsburg uralom idején a magyar lakosság összefogott és így kizárólag magyar származású és eredetű termékeket vásároltak. Ma szintén ez lehet fennmaradásunkhoz az egyik megoldás.
A másik az idegen kézben lévő pénzintézetek uzsorakamat elleni összefogásnak kell lennie. Amíg a lakosság uzsorakamatra vesz föl hitelt és vásárol pl. Karácsonyra meggondolatlanul, addig a jelenlegi uralkodói elitet betonozza be jelenlegi székeikbe. Nem kellene hitelt felvenni egy olyan időszakban, mikor a lakosság szándékos eladósítása a cél. Az ország kifosztása után ma a magántulajdon elvételét tűzték ki célul. Ezt könnyűszerrel megtehetik a munkahelyek elvesztése után a jelzálogosítások miatt. Fentiek mellett a hitelek visszafizetésének tömeges megtagadása jelentene előrelépést. Nem arról van szó, hogy fizetés nélkül jusson valaki lakáshoz. A helyzet az, hogy a felső elit valódi munka nélkül, a népesség kizsákmányolásával, őrületes összegű uzsorakamatok milliárdjai által jut ingyen, munka nélküli jövedelemhez.

Kárpát-medence vízrendszerei és termőföldjei:
A világ más, egyéb tájaihoz viszonyítva egyedülállóan képesek a megtisztulásra, a megújulásra. Lásd a Tisza ciánszennyezését. A csodával határos módon a vízből a méreg különösebb átfogó tisztítás nélkül 1-1,5 év alatt eltűnt! Mára a halállomány újra bőséges. Sem a hazai, sem a külföldi kutató tudós csoportok nem tudnak a jelenségre elfogadható magyarázattal szolgálni. A Kárpát-medencében folyóink szabályozásával, az árterek lecsapolásával elindult az elsivatagosodás. Ez a helytelen bánásmód figyelmeztet a gyors váltásra, a mielőbbi intézkedések megtételére.

Magyarázat az elsivatagosodásra:
A medencében lehulló csapadéknak a múltban elég ideje volt a párolgásra. Folyóink széles medre, az elterülő és kanyargó víztömeg párolgása során a nedvesség még itt, a medencében visszahullt, vagy a Kárpátok vonulatának ütközve az erdőségeket öntözte megfelelő mennyiségű tiszta vízzel. A lecsapolások, az árterek megszüntetésével, a folyók szabályozásával, a gátak építésével és megemelésével a víz átrohan a Kárpát-medencén és nincs ideje a párolgásra, így a természetes folyamat felgyorsul, melynek eredménye a kevesebb mennyiségű természetes csapadék visszahullása.
Gondoljunk gyerekkorunkra, a Mezopotámiai gazdálkodásról tanultakra. Az ottani ártéri gazdálkodás bőséges termést biztosított. Így volt ez a Duna-Tisza folyamközének területén is, hiszen Mezopotámia folyamközt jelent. És ez a folyamköz, azaz Mezopotámia és annak összes gazdagsága megegyezik a két nagy folyónk által közrefogott területtel. Akkor hol is van-volt Mezopotámia?

A helyzetet súlyosbítja a Kárpátokban egyre növekvő fakitermelés. Esőzések után a vizet nem fogja meg az erdők, a fák gyökérzete. A víz lezúdul, az Alföldön ezáltal hatalmas áradásokat, belvizet okozva. És mindezt a globalizáció fenntartása érdekében tudatosan irányítják és teszik a földi kisebbségben lévő irányító réteg kedvéért. Állítsuk szembe ezt azzal, hogy néhány milliárdos miatt milliárdok éheznek és szenvednek. A Föld ennek a maréknyi kisebbségnek a hatalmon maradása érdekében van kitéve a tudatos pusztításnak, veszélyeztetve ezzel mindannyiunk életét, létét és jövőjét.

Génkezelt élelmiszerek:
Fontos a behozatal és termesztés teljes tilalma. Azokon a területeken, ahol géntechnológiát alkalmaznak, a föld eredeti állapotát nehezebb visszaállítani (10 év), mintha egy lebetonozott területet kellene újra termővé tenni. Ezek a termékek hosszú távon fogyasztva, generációkon keresztül károsítják az egészséget, befolyásolják a hormon rendszert, az idegrendszert és a nemzőképességet. Az új generációk, azaz fiaink, unokáink nagy valószínűséggel torz képleteket hordoznak majd születésükkor. Ezt egyetlen szülő sem akarhatja!

Ténylegesen rajtunk múlik a folytatás! Komolyan kellene végre venni a tényadatokat és tenni valamit a fennmaradásért. Nem elegendő az eddigi rossz magyar szokás szerint legyinteni és mindent elintézni azzal, hogy ugyan, én egymagam mit tegyek, úgy sincs eredménye. Ennek az időnek vége kell, hogy legyen. A magyarság egyik feladata a példamutatás. Most elsődlegesen egymásnak kell jó példával szolgálnunk. Megjegyzendő, hogy múltunkhoz hasonlóan, hosszabb távon a jövőben ez más népek számára is feladatunk!

Hagyományaink és szokásaink:
Egyértelműen jelzik a Kárpát-medence történelmi, kulturális, művészeti, népességi egybetartozását. Mára bizonyítottá vált, hogy területét uralkodóan mindig is magyar génekkel rendelkező emberek lakták. Hazug az állítás, mely szerint őseink a ma tanított honfoglalás idején érkeztek volna ide.

Honfoglalás:
Ezt a szót a nyelvújításkor Kazinczy maga is szabadkőművesként, az ő megbízásuk alapján találta ki. A fellelhető korabeli iratok alapján őseink soha nem használták ezt a szót. Mindig hazatérésről, vagy visszatérésről beszéltek.
Az Egyesült Államokban megjelenő tudományos Science folyóirat 2000. novemberben ismertette a genetikai szakterület nemzetközi élvonalának 17 elismert képviselőjének kutatási eredményét. A vizsgálat kiterjedt az USA-tól Ukrajnáig az európai népek származásának és betelepedési idejének felderítésére. Megállapításuk szerint a magyar fajra jellemző EU19 gén 35-40.000 éve jelen van a Kárpát-medencében. Ez a gén a magyarokban 60%, míg a nyugat-európai népekben legfeljebb alacsony gyakorisággal fordul elő. Ez az időtartam megfelel a Homo sapiens első európai betelepedése óta eltelt időnek, melynek kezdetén a neandervölgyi ember által benépesült Európa. A magyar a legrégebbi európai génjelző.

A magyarság eredettudata a vízözön korszakáig vezet vissza. A víz okozta pusztulás után újjászülető élet és emberi kultúra forrásának hordozója, közvetítője. Az özönvíz után az elsüllyedt földrész, Atlantisz ősi tudását hoztuk magunkkal a Kárpát-medencébe. Ezért történhetett meg, hogy az özönvíz után az eredendő tudás a víz által el nem borított területről, a Kárpát-medencéből terjedt el a Föld többi tájára.

Xenofon írja:

Európában az özönvíz óta szkíták uralkodnak.
Josefus Flavius zsidó krónikás ie. 37-ben írta: Magóg és Gomer népei már a vízözön után itt voltak olyan területen, ahol előtte még senki nem járt. Területük Spanyol-ország déli tájaitól a Don folyóig terjedt. Magóg a róla elnevezett magarokat alapította, a görögök őket szkítáknak nevezik.
Azaz szűzfoglalással, a Vízözön után érkeztünk a Kárpát-medencébe és nem más népektől sajátítottuk ki 1000 évvel ezelőtt a területet! Ez alapján történelmünk sem csupán az elmúlt 1000 évből áll!
Árpád vezetésével a hazajövetel jelentősebb ütközetek nélkül történt, hiszen itt a visszatéréskor magyarul beszélő rokonokat találtak.
A Tarih-i Üngürüsz szerint, amikor Hunor (azaz Árpád népe) Pannónia tartományba érkezett, látta, hogy az ottani népek az ő nyelvükön beszéltek.
Anonymus megemlíti a székelyeket, akik Árpád elé mentek és csatlakoztak is hozzá.
Anonymus és Kézai Simon visszaköltözésnek, Thuróczy János visszatérésnek, Székely István és Heltai Gáspár második bejövetelnek, a Képes Krónika, Ranzano és Bonfini nagy visszaköltözésről ír.
A magyarok egy szétesett Európába érkeztek vissza. A Kárpát-medencében őseink ezek után olyan szilárd jogállamot hoztak létre, mely 1000 éven át a Szent Korona alá tartozó népek között viszonylagos békét és jogokkal biztosított együttélést teremtett.

J.J. Modi indiai professzor szavai:
“Áldottak legyetek magyarok, Attila népének egyetlen örökösei! Félszázados tanulmányaim meggyőztek róla, hogy a hunok feltétlenül a magyarok ősei voltak- s így a mai magyarság az ősi szkíta népek egyedüli leszármazottja Európában, mely magyarságnak a történelme a ma élő összes nemzetek legősibb történelme. Kutatásaim alapján a hunokat olyan nemzetnek ismertem meg, amelynek dicsősége a mai szomorú világot is beragyogja. Attila a világtörténelem egyik legnagyobb hőse, aki mint igaz hős, lovagias és nagylelkű volt.”

Makó:
Itt található Európa (kivéve Oroszország területét) legnagyobb, hivatalosan bejelentett földgázmezője, melyet a beleegyezésünk nélkül, titokban a kanadaiaknak privatizáltak.
A hivatalos becslés szerint a makói földgázmező 600 milliárd euró-t ér!

2007-ben bejelentették, hogy megtalálták a Néhány % (12 %) bevételért odaadta a kormány a lehetőségét annak, hogy: a készletből az ország államadósságát könnyedén törleszthessük és a jólét néhány év alatt elérje az ausztriai színvonalat. Ha nem idegen hatalmak érdekeit szolgálná a jelenlegi kormány, akkor nem lenne szükség semmilyen megszorító intézkedésre és akár 100 évig is könnyedén élvezhetnénk ennek a kincsnek a javait. Végre jólétben élhetnénk. Minden magyar számára biztosított lenne a megélhetés. Makóhoz hasonló, sőt nagyobb hozamú gázmezőt, melyet szintén Kanadaiak termelnek majd ki. Az ország egyéb helyein található (legalább 3-4) hasonló nagyságú földgázmezőkről még mindig hallgatnak!

Erdély:
A Kárpátok vonulatában rekord mennyiségű az un. aromás kőolaj, melyből gyógyszer is előállítható. Erről a kincsről sem számoltak még be, elhallgatják. A Duna delta torkolatában a közelmúltban nagy mennyiségű olaj és földgáz készletre derült fény.

Börzsöny:
Itt található a Föld egyik legnagyobb és legjobb minőségű, ma is működő arany bányája, melyet 1992-ben szintén a kanadaiaknak privatizáltak. Ki adta oda vagyonunkat, kincsünket?! Kitől kértek erre engedélyt?!

Mátraderecske:
mellett a Lahócza hegy 250 millió tonna aranyércet rejt. A rendkívüli mennyiségű arany mellett itt, Recsken található Európa legnagyobb réztartalmú ércelőfordulása is melynek kitermelését a magas költségek miatt hagyták abba.

A múzeumi felirat:

A magyar aranybányászat Erdélyt is beleértve évszázadokon keresztül a legjobb minőségű aranyat biztosította. Valóban aranyat ér. A középkorban értékmérőként használták. Európában a magyar királyság rendelkezett a legnagyobb jövedelemmel. Aranytermelésben a középkor idején Magyar-ország állt az első helyen. Az Árpád korban az arany föveny aranyként is előfordult, ami azt jelentette, hogy szinte bányászat nélkül, a felszínről lehetett kitermelni. Az itt található arany mennyisége a mai napig is meghatározó. A Habsburgok a XV. szd-ban rátették kezüket erre az aranykészletre, mely már abban az időben is a legnagyobb mennyiségű és a legjobb minőségű aranynak számított.
A világ ezüst termelésének 1/5-e hazánkból származott.

Könnyű volt így a Habsburgoknak meggazdagodni és ez által Ausztria gazdaságát fellendíteni, Magyarországot pedig leigázva, kifosztva, szabadságharcát vérbe fojtva nyomorban hagyni. Ezért ne akarjon ma senki olyan buzgón a nyugat gazdagságához felzárkózni! Meggazdagodásuk egyik alapja a tőlünk el-és kirabolt kincsek hatalmas készlete, továbbá a magyarság egyedülálló és kivételes tudásának kihasználása és annak kamatoztatása. És ez nem csak Ausztriára vonatkozik!
Lásd Atilla királyunk több szekér elrabolt avar kincsét, aranyát, melyeket ma úgy mutogatnak a nyugati múzeumokban, mintha az örök időktől az ő tulajdonukban lenne és az ő kultúrájukból származna.

De nézzünk szét keleten is! Az orosz területeken feltárt szkíta halomsírokból tömegesen kerültek elő a finom munkával, a korhoz képest a legnagyobb tudással megművelt arany tárgyak, szobrok, ékszerek. A tuvai halomsírból előkerült több ezer arany tárgyat a század legnagyobb régészeti feltárásának tartják. A halomsír (kurgán) 800m hosszú és 30-50m magas. A lelet együttes egyértelműen igazolja a szkíta származást és a korhoz viszonyított magas fokú és páratlan műveltséget. A leletek jelentéstartalma a magyar hagyományokat jellemzi: több ezer aranyból készült ló, csodaszarvas, Turul szobor került elő. A szobrok és ékszerek mindegyikét a finom, gondos, nemes kidolgozás, az élettel teli mozgékonyság jellemzi, ellentétben más népek korabeli leleteivel, melyek képtelenek az életerőt tárgyaikban ábrázolni.
A további ásatásokat a nagy mennyiségű kincs miatt fegyveresen őrzik. És ez szintén a mi örökségünk, melyről hallgatnak.

A Tuvai halomsírokról:
http://www.dobogommt.hu/dobogo/letoltes.php?dlid=alldownloadshun20050000000022
Irak:
Beszélhetünk továbbá az iraki bombázásokról, a Bagdadi Múzeum kifosztásáról. Sokan nem tudják, hogy a bombázásokkal őseink eddig fennmaradt kultúráját tették tönkre és tüntették el. A bombázások nem csak a föld színéről, hanem a sivatag homokja alatt is lerombolták a több ezer éves kultúrát.
Első hallásra teljesen értelmetlennek tűnt a sivatag homokjának bombázása. Nem véletlenül irányították a rakétákat mélyen a föld alá. A Bagdadi Múzeumból teljesen tudatosan, listával a kezükben vitték el és vitették el a lakossággal származásunk és ősi múltunk dicsőségét igazoló emlékeit. Az iraki háború egyik valós célja ez volt.
A magyarság egy része a jelenlegi Irakból származik Legközelebbi rokonaink a kurdok. Számos felkelés és a nagyhatalmak számos ígérete ellenére ma sem rendelkeznek önálló állammal. Az Iránhoz, Irakhoz és Törökországhoz tartozó területeken élő kurdok a legnagyobb nép a világon, melynek nincs hazája. A szabadságukért harcoló kurdokat a jelenlegi hatalom negatív ítélettel felkelőknek, lázadóknak nevezi.

Erdély:
Verespatakon az Unió 330.000 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelését tervezi. 1 km mélyen masszív uránium érc bányászható, melyet szintén titok övez. Az itt található aranyat nem szükséges hónapokig folyóvízben szitán átszűrni ahhoz, hogy néhány grammhoz hozzájussanak. Ezt a bányát ugyancsak kanadaiak termelnék ki.
Feltehetjük a kérdést, milyen különleges képességekkel rendelkezik Kanada, hogy a Kárpát-medencében található földgázmezők és az aranybányák kitermelési joga pont az ő kezükbe került?

A program megsemmisít 5 hegyet, a középkori bányászat régészeti maradványait, 10 templomot, 12 temetőt, 98 gazdaságot, 900 lakóépületet és 2150 ember kényszerül lakóhelyét elhagyni. A bányászat évi 13000 tonna cián felhasználásával jár, miközben elpusztít számos növény-és állatfajt. A kitermelés során cián, arzén, kadmium, vas, higany, nikkel vegyületek keletkeznek, melyek tárolóból való kikerülése ökológiai katasztrófájával fenyegeti Makót, Szegedet, Aradot, Tordát, Zentát, stb.

A verespataki program (a pusztítás) terepasztala és a közel Jézus korabeli (1900 éves) aranybánya:

Nem véletlenül volt szükség az ország teljes és tudatos, előre kigondolt legyengítésére és szétszakítására Trianonnal. Az Uniónak Erdélyre (Romániára) elsősorban a magyar föld aranykészlete, olajtartaléka és az erdőségek miatt van szüksége.

Ma már nyilvánosan beszélnek arról, hogy minden valószínűség szerint az I. vh. kirobbantásának tényleges oka a Kárpát-medence feldarabolása és az akkor még “nagy” Magyarország legyengítése volt. Hosszú előkészületek után megtörtént a magyarság szétszakítása. Célul már akkor is a magyar föld megszerzését tűzték ki. Trianonnal az országot “keresztre feszítették” későbbi terveik megvalósításához.

Mecsek:
Nem véletlen az sem, hogy évek óta meg akarják kaparintani a Zengő és a Tubes védett területeit. A kijelölt helyszíneken feltűnően intenzív az energiasugárzás, az energia csomópontok érzékelhetősége. A radarállomás az itt sűrűsödő energiák megszerzésére és felhasználására lett megtervezve. Ennek világuralmi, hadiipari alkalmazására az USA technikailag a Haarp fegyverekkel képes. A telepítésre szánt radart olyan területen akarják elhelyezni, ahol díszesen faragott építőkövek maradványai találhatóak. Az itt található energiák működése alapján egy Stonehedge jellegű felépítményre lehet asszociálni. Szt. István idején itt gyógyító központ működött. Számtalan középkori legenda őrzi a múlt emlékeit. A Földön élő bánáti bazsarózsa 90%-a itt található. A populációt próbálták áttelepíteni, de a kísérlet kudarcba fulladt, más területen nem marad fenn. Az országban már két helyen helyeztek el ilyen lokátort.

Pilis-hegy:
A Pilisben szintén az egyik legjelentősebb szent helyünk, energetikai központunk. Tetején orosz katonai bázis volt, a hivatalos magyarázat szerint Budapest védelmére. Ma az üresen maradt földalatti bunkerben még mindig mérhető a nukleáris sugárzás. A telepítés kiválasztott helye és a környezetszennyezés itt sem a véletlennek köszönhető.

Tudásunk:
A Kárpát-medencében élő népcsoport tudását illetően is kivételes. A Kárpát-medence, ill. a történelmi Magyarország alakja félbevágott agy, mely jelképesen az itt lévő tudást jelzi és jelenti. A földi tudást figyelembe véve a legtehetségesebb emberek bizonyítottan azok, akik a magyarok génjeivel születnek. Genetikailag a világon először a magyarokon vizsgálták, hogy milyen adottságnak köszönhetően magaslanak ki tudásukkal, tehetségükkel más népek közül. Mindig innen kerültek és kerülnek ki ma is a legjobb képességű emberek.

Egész Európában és a bolygó szempontjából is egyedüli és kivételes helyzetben van a magyarság. Az itt található kedvező klíma és éghajlati viszonyok, az élethez szükséges ivóvíz, a termékeny talaj, a Kárpátok védettsége, az energiaforrások széles skálája (kőolaj, földgáz, geotermikus hőenergia), sehol, egyetlen országnak, egyetlen népcsoportnak sem adatott meg ilyen kivételes formában, összetételben és mennyiségben rajtunk kívül. Mondhatjuk, hogy világhatalom vagyunk az életet biztosító tiszta ivóvíz készletben, olajkészletben, földgázban, aranybányákban, drágakő bányákban (szintén titkolják, pl. smaragd, itt voltak a legértékesebb opál bányák egész Európában), gyógyvizekben.
Gyógynövényeink olyan széles skálával rendelkeznek, melyet egyetlen más ország sem mondhat a magáénak. Nincs olyan betegség, melyre ne lenne gyógyszer a Kárpát-medencében. Nemzeti Parkjaink száma és szépsége is rendkívüli.

Őseink pontosan tudták, hogy népünknek miért pont ezt a területet választották élő-és lakóhelyéül. A jelenleginél jobban kellene megbecsülnünk azt a Szent helyet, melyért őseink vére értünk hullt és melynek gazdagsága -születésünk okán- a számunkra ma természetes. Ha eddig még nem tetted meg, mostantól értékeld más szemmel azt a területet, melyet szülőföldedként tisztelhetsz!

Forrás: “Mária Országa”

——————————————————————————————————————————

Ki a Székely ? – A Székelység rövid története



Nem tudományos igénnyel, de a megismertek alapján szeretném bemutatni, imádott választott hazám történetét- a saját szemüvegemen át. Ezt a fogalmat nagyon sokan, nagyon sokfélekép próbálták megfogalmazni, de tán frappánsabb leírást mint Balás Gábor : A székelyek nyomában c. könyv szerzője adott- nem igen lehet találni.

Ezt a fogalmat nagyon sokan, nagyon sokfélekép próbálták megfogalmazni, de tán frappánsabb leírást mint Balás Gábor : A székelyek nyomában c. könyv szerzője adott- nem igen lehet találni. Ő a következőket mondja ‘Hogy ki a székely, arra világosan azt felehetjük, hogy a magyarságnak egyik, magyarságát megtagadni nem akaró népcsoportja, amely amióta tudunk róla, mindig magyarul beszélt, bár történelmileg nem volt épp mindig a többi magyarokkal egyforma sorsa és ezért nem egy különleges sajátossága alakult ki (különleges történelmi tudat, szervezet, a jelenben is meglévő nyelvjárási és néprajzi sajátosságok).

E megállapítást a jelen ismereteim alapján teljesen el tudom fogadni legfeljebb annyival tudom kiegészíteni, hogy a székelység körében még intenzívebben jelentkezik a magyarságra jellemző, tolerancia , beolvasztó képesség és a függetlenség és szabadság vágyának az anyagi javak megszerezhetőségénél is előrébb helyező vágya és tisztelete.
Ennek egyik szép példáját találtam Farkaslakán, most a 90′es évek végén ,mikor Tamási Áron még élő testvérhúgától a székelyek között élő románságról beszéltünk, s arra a kérdésre, hogy a községben hány román él?
Így felelt:

- Tudja fiam, most egy – a Policáj ,de ha jó nem vigyáz az is lassan székely lesz.

A székely ember fő jellemvonása közé tartozik a jó szervező kézség, a bámulatos kézügyesség, kreativitás és az agyafúrt áttekintő gondolkodás, amit góbéságnak hívnak.
E tulajdonságokat, főleg a mostoha természeti körülményekhez való alkalmazkodás szülte és fejlesztette . Ha megfigyeljük egy székely viszonyulását új dolgokhoz, legyen az tárgy vagy új ismeretség,Ők mindig ezt körüljárják, szemrevételezik, és igyekeznek úgy a lehető legtöbbet megtudni, hogy közben önmagukból a lehető legkevesebbet adják ki.

Ami pedig az elanyagiasodott világban legfeltűnőbb, az a székely ember segítőkészsége, önzetlen vendégszeretete.
Ebből adódóan, aki ide utazik, az poggyászába elsősorban, tiszta szívét, őszinte mivoltát, és fellehető összes emberségét pakolja, mert itt ez a legkifizetődőbb és beváltható valuta. Ezzel felszerelkezve gond nélkül végigjárhatja e szegletét a hazának, és legbecsesebb kincsek a Székely ember barátságával térhet haza.
A történeti leírásban fogunk még tapasztalatokat gyűjteni, a székely mentalitásra mivel ennek kialakulása szorosan összefügg magával a történelemmel.

A Székelyföld rövid története:

A magyar s ezen belül a székely nép, jelen eltörpülése mellett a dicső múltra emlékezni nagy ívű feladat, és ennek a múltnak összefoglalását adni még reménytelenebb vállalkozás oly korban, mikor e múlt megítélése a pillanatnyi politikai érdekek mentén, minden irányból történő ferdítés szándéka érvényesül.

Ezért engedjék meg, hogy e rész megírása során annyi szubjektivitást engedjek meg magamnak, mit az ellenkező tanításokat vallók megengednek önmaguknak, és higgyem azt ,hogy a történelmi múlt megítélésében elsődleges, az amit egy nép magáról hisz , amiről múltjának regéi, történetének apáról fiúra szállása megőriz, és ennek ellenkezőjét még semminemű történelmi furfang megcáfolni nem tudta.
A székely nép múltja oly messzi, mint maga a történelem. Leírása úgy elpusztult akár a székely ősvárak.
Ugyanis köztudomású tény, hogy a székelység írásbelisége a Tatárlakai lelet szén izotópos vizsgálata szerint isz .e.3000 éves . E leleten a székely rovásírás elemeit fedezték fel , de a felfedezés a szűk tudományos körökön kívül jelentősebb publicitást nem kapott. Ebből azt a megingathatatlan tényt szűrhetjük le  hogy e korban a székelyek ősei e földön éltek.

A könyvnek nem feladata boncolgatni, a jelenleg egyre uralkodóbb felfogást, hogy a történelem folyamán, több néven említett Hun, Ujgur, avar, néptömeg folyamatosan vándorolt a nagy Európai síkon, s az életfeltételek változásával, egy – egy nép törzse az adott területen megerősödött , vagy épen hanyatlásnak indult, s majd újra megerősödött. S e hatalmas területnek Nyugati vége a mai Bécs környékén lehetett. Ezen állítás legalább annyi igazat tartalmaz, mint az ezt tagadók. Több bizonyítékot előtárni senki nem tud a másiknál.
Örök kétely a kellő alapossággal soha fel nem tárt ősvárak, melyből mint kellő helyükön látjuk, bizonyos rendszer szerint elhelyezkedve, sokaságukkal, a hozzájuk fűződő mondákkal mind igazolják a Székelység e tájon meglévő időtlenségét.

Ekkoriban még nem beszélhetünk a székelységről, mint olyanról. Az első nyomon követhető emlékek megítélésében pedig ki másra mint a Székelység legnagyobbjára Orbán Balázsra támaszkodhatunk.
OrBán Balázs 1829.február 23.-án született a Székelyudvarhely melletti Lengyelfalván.
Orbánok a falu régi székely családjai közé tartoztak, családjuk kiemelkedése a Fejedelemség korában a XVI. században kezdődött, majd Mária Teréziától a bárói rangot is elnyerték.
Székelyudvarhelyen végzett iskolái után hol először a római katolikus gimnázium , majd a református kollégiumba kerül. Itt tanárai között tudhatja Magyarosi Szőke József rektor professzort is kinek működése következtében az udvarhelyi diákság bekapcsolódik az erdélyi kollégiumok reformkori mozgalmába.

Majd 1846.- ban Szovátán megismerkedik Dósa Dániellel, és Kőváry Lászlóval . E fiatal írókkal való ismerettség, különösen Dósa hatására határozza el ,hogy bejárja szülőföldjének minden zugát ,hogy azt alaposan megismerhesse. Ez csak 12 év kényszerű távollét után vált lehetővé.
1847.ben az anyai örökség átvételére Konstantilynápolyba utazik. Mint minden ez sem zajlott zökkenőmentesen, mintegy előrevetítve a nagyobb hatalom packázását a székelységgel.

Itt hírét véve a Magyar Szabadságharcnak, mintegy 150 fős sereget toboroz és elindul Magyarországra. A határon éri a Világosi fegyverletételnek a híre, s kényszerűen visszafordul. Az Osztrák konzulnak szemet szúr kendőzetlen nyilt Magyarságvállalása és le a karja fogatni, és katonának besoroztatni. Innét utja Londonban visz ahol is komoly tanulmányokat folytat a Britis múzeumban e tanulmányok rendzserző hatását fellelhetjük a Székelyföld leirásában. Szoros barátságot ápol Viktor Hugóval, Luis Blanc-kal. Majd ismét visszatér keletre, és bejárja azt. S itteni élményeit A Dósa által szerkesztett Kolozsvári Közlönyben különféle álnevek alatt – a Kelet szabad levelei címmel jelentette meg, nagy hatást váltva ki az Erdélyi közvélemény ébredésében.

Miután, 1859.november 9-én végre családjával elhagyhatta Konstantinápolyt öröme határtalan volt, ennél csak az volt nagyszerűbb és boldogítóbb érzés, mikor hőn szeretett Erdély földjére tehette lábát.
S hamarosan kezdetét veszi az a hat évig tartó utazás, melynek során bejárja Székelyföldet, s részenként megírja azt a hatalmas munkát, melynél alaposabb forrásmunka nem született egy adott tájról.
Hátán, a korabeli vagy 30 kilós fényképezőgéppel, gyalog és szekérrel keres fel minden templomot, várromot minden hegyet és völgyet. Bújja a levéltárakat a parókiák iratait , felmászik a tornyokba .lejegyzi a harangok feliratát. Feljegyzi a mondákat, a népszokásokat, komoly földtani és régészeti kutatásokat folytat, s mindezt saját pénzéből , hogy a székelység múltjából a lehető legtöbbet őrizze meg a jövendő számára.

Orbán Balázs földtani, és földrajzi ismerete nem tudományos igényű , de kutatásai olyan irányba mutattak, hogy felhívta a figyelmet. Szájhagyományok útján felkeresi ‘sárig arany folyásos’ helyeket, a pirit előfordulását a Hargitába, kikaparja a hargitai higany, és cinóber lelőhelyeket, rejtett csak pásztorok által ismert rejtett borvíz – forrásokat.
A munkájában adatokat közöl, akár a Szovátai sóstavak akár , a Balani rézbányák felé visz útja , akár pedig a „dungó” forrás leírásával, a Homoródi földgáz lelőhelyekre irányítja a figyelmet. Mindenütt a jobbítás szándéka, a nép boldogulása miatt emeli fel szavát. Mint könyvében, mint képviselősége során később az ország házban.

Végrendeletében, pedig már azt írja ‘Családdal nem lévén megáldva – a magyar népet tekintem családomnak és azt is kívánom főörökösömnek tenni’ 1890 áprilisában, a parlamenti ülésszakában – pedig végképp eltávozott.


Bár a székelység körében már olyan tiszteletnek örvendett, hogy halálát mérgezésnek tekintette a néphit, pedig gyomorrák végzett vele, és halálakor író asztala pedig ketté hasadt, mint ama bizonyos jeruzsálemi templomkárpit.
Mikor 1921.évben – (mily érdekes) -a családi kripta összeomlott Orbán Balázs koporsóját a földbe kellett helyezni.
Most ott nyugszik a legnagyobb székely , ahol falujából kijövő út, udvarhely felé fordul, ott a híres borvíz forrásos Szejke völgyben, az úttól balra, fent a domboldalon, kettős kopjafa alatt. Ott nyugszik- aki mindenét szeretett népének adta, s e nép hálájaként minden szék nevében, egy- egy kaput állított az úton, mely e nagyság sírjához vezet.

Orbán Balázs emléke nem engedi ,hogy nagyzoljunk vele , csináltvirágszerű jelzőkkel illessük Őt ,de megköveteli, hogy emléke előtt illő módon meghajtsuk fejünket , és segítsük ,hogy rangjához méltó helyet elfoglalhassa a hon nagyjai sorában.

E kitérő után kanyarodjunk vissza a történethez, nem feledve Orbán Balázs megállapítását Ő azt írja :

‘Azt hiszem, történelmi érvényre emelkedett tény az, hogy a székelyek Attila Hunjainak maradékai, azért én a történelmi kritika által kellőleg kitisztázott ezen kérdés vitatásába nem elegyedem’. E tényt támasztja alá Anonymus ‘Scriptores Rerum Hung vet’c. munkájában – azt mondja :

Árpádnak Zoltán nevű (Zulta ) fiának megszületésekor nagy öröm volt a magyar táborban és elhatározták, hogy Biharnak Mémaróth nevű fejedelme ellen harcra szállnak. E hadjáratra a sereg vezetőivé Usubut és Velecet választották . Akik a Csepel szigetről elindulván a Tiszán átkelvén a Kőrösnél tábort ütöttek , s ide jöttek a Székelyek – kik korában Attila király népei voltak , s fiaikat Árpádnak önként kezesül adván , harcosaik a sereghez csatlakozva az első sorban harcoltak.

Kézai Simon a XIII . században írt krónikájában a székelyekről azt írja : Attila halála után az értelmesebb rész Csabát, a külső nemzetek, pedig Aladárt választják fiai közül a trónra ,ebből harc fejlődött mely csaták közül az elsőben, Aladár győzetett le, míg a másodikban , mely Sicambriánál 15 napig folyt , hol a hunok nagy része, és Aladár elesett, de Csaba lett a vesztes és 15 000 harcossal Honoriushoz, onnan Scitiába ment.
Míg 3000 más hun harcos, a nyugati népek elől Csigla mezejére ment és ott egész Árpádig fenntartották létüket. Ott nem hunoknak, hanem szekeleknek (Zaculos ) nevezték magukat. E hun származékok, a magyarok jöttének hírére elébük mentek Rutheniáig, s együtt Pannóniát meghódítván, helyet foglaltak a keleti határszél hegyeiben.

A bécsi képes krónika mint írója 1358 -ban mondja más régebbi krónikákból írta művét a székelységre vonatkozóan az alábbiakat írja – Attila halála után, a görög anyától származó Csaba, és a német anyáról született Aladár a trón feletti harcra kelvén, a Duna melletti Sicambria környékén vivatott. A 15 napig tartó iszonyú harc, melyben a hun harcosok nagy része elesett , a végül legyőzött Csaba 15 000 harcossal Görögországba onnan Scythiába húzódott, 3000 hun harcos pedig elszakadván Pannóniában maradt, előbb Czygla mezev nevű térre települt, de a nyugati népektől nyomatva Pannónia határán levő Erdőelvére (ad Erdew elwe confinia videlicet Pannoniae regionis se transstulise) költöztek, s ott hogy hun -ivadéknak fel ne ismerjék magokat Zekeleknek (Székelynek )nevezték stb. Azután felszaporodván, mikor a magyarok jöttének híre hozzájuk eljutott, nagy örömmel ezek elibé mentek Rutheniáig a s a honfoglaló harcokban azokat segíték.

Ha ezeknek a régi nagyhitelű, hivatkozott történészek leírásait, a székely krónika adataival egyező állításokat egybe vetjük ,nem kisebbítjük a nép által megőrzött Csaba mondákat, s azon tényt , hogy rettentő bajok idején segedelmet is e királyuktól vártak a székelyek, akik mindig is valós és első királyuknak tekintették – nem mondhatunk mást, mint bizton állíthatjuk, hogy a székelyek az V.század végétől jelenlegi helyükön, mint Székely nemzet él és gyarapodik.

Legújabb kutatások mint az 1999 ben a Somogy megyei Bánya községben fellelt őshámor kohójának székely rovásírásos fúvójának, szénizotópos vizsgálata bizonyítja, hogy isz. 600 után e vidéken e rovásírást ismerő nép élt. Nagy biztonsággal lehet tehát állítani, hogy a kettős honfoglalás nem utópia hanem tény. S hogy a vitázok kiknek, legfőbb ellenérve, hogy 3000 harcos nem elégséges egy nép fennmaradásához,- azoknak pont Kéza ad eligazítást, mely szerint – a hunok minden tribusból 10000 harcost vittek magukkal a csatába, a többiek otthon maradtak az öregeket, asszonyokat, gyermekeket azaz a Székhelyt őrizték.

Tehát visszavonulásuk után, még jelentős népességet találhattak otthon, valamint valószínűsíthető, még kisebb hun telepeket is magukba olvasztva, jelentős számban voltak.
A később írott Székely krónika szerint 30 000 harcost tudtak, kiállítani, mely abban a korban nem volt kis szám. S gyarapodásukat segítette, hazájuk természetes erődítése, azon kívül, célszerűen megépített vár rendszerük, és egyéni harc modoruk. Valamint gyarapodtak, a Nagy Károly által űzött avarokból, kik közül sokan a Hun rokonságnál kerestek menedéket, és Nagy Károly hadai az erdélyi havasokba behatolni nem tudván, ott megtelepedtek és főleg Marosszéken található Avar erőd maradványok tanúsága szerint berendezkedtek.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a korabeli krónikák egybe hangzása szerint, a nyugati végeken is találtak székelyeket, és a későbbiek során sír leleteket, ezt megint csak azzal lehet magyarázni, hogy az itt talált avarok, akik később betagozódtak a székely szervezetbe, őrizték annak emlékét, hogy a magyarok bejövetelekor, már ők itt talált nép volt. S mivel, e krónikák később íródtak, úgy jelentek meg az avar emlékek, mintha székelyek lettek volna.
S hogy az avarokat nem kiirtották, hanem betagosították, azt is bizonyíthatja, hogy e nép is a hunok és magyarok közös nagy népéhez tartoztak.

Tehát azt is megállapíthatjuk, hogy a honfoglalás idején a székelység nem volt meghódított nép. Hanem szövetséges nép, mely egyezményileg csatolta magát a magyar koronához, mely a székelységnek nemzeti sajátságos életviszonyaiból kifejlesztett előjogait, nemzeti szabad intézményeit biztosította, és tiszteletben tartotta. Mely intézmények, demokratikus szellemű, nemzeti szervezete, egy olyan alkotmány, mely mindenkit egyaránt kötelezett a hadviselésre, mikor a hazát vész fenyegette.
Ugyanakkor, a terület minden lakosának egyenlőségét, és szabadságát is biztosította. Mely a hivatalokat nemek, és ágak szerint osztotta el. Ezt formát a korabeli Európa, akkori népeinél sehol fel lelni nem lehet. S még nagyon sok századnak kellett eltelni, hogy a Székely alkotmányban biztosított szabadságjogok csirákban megjelenjen más népnél is.
E jogokat minden magyar király elismerte, és itt kell elgondolkodni, hogy a koronához tartozó összes nép közül miért pont a székelységet illette meg az kiváltság , hogy neki adót fizetni nem kellett, a némely esetben (királyi gyermek születésekor) lerótt ököradón kívül.
A székelyt csak a szék ítélhette el, és fellebbezési joga volt a királyig. Ennek kiváltó oka akármilyen kicsiny dolog nem lehetett, mert az uralkodók adókról le nem mondtak soha. Ezt bátran lehet feltételezni, hogy ilyen érdem csak nagy tettek után jár, s mi lehetett nagyobb tett mint a hon őrzése.

Érdekességként említhetjük meg , a sajátságos székely tulajdonviszonyok kialakulását is.
Az erdők és legelők, mindig a köz birtokát képezték, melyből csak az úgy nevezett belsőségek, és irtványok képeztek magántulajdont. Ennek célszerű szerepe volt, mert ha egy székelynek bármilyen okból vagyonától meg kellett válni, a közbirtokon megélt. Az erdő fát és munkát adott, a legelőkön állatait legeltethette akkor is, ha saját földje nem is volt. Így alamizsnára, kegyelemkenyérre nem szorult, maga kereshette ismét boldogulását.

A székely öröklési rend is a közösség megmaradását és szabadságát szolgálta, mivel székely vagyonát sem a király, sem idegen nem örökölhette, első örökös a fiú gyermek, majd a leánygyermek örökölte. Ezek híján a juss a rokonságra szállt. Ha végkép nem volt családhoz tartozó örökös a birtokot és vagyont a szomszédság örökölte.

Előremutató volt még az is, hogy a székelységben mindenki egyenlő volt, igaz létezett elnevezésileg két osztály – a lófő és gyalog, de ez inkább katonai mint társadalmi osztályzat volt. A középkor átka mikor is a rend a társadalmat szolgára és úrra osztó feudalizmus, a székelyföldön gyökeret verni soha nem tudott.
A lófő is, csupán abban az esetben részesült előnyben, ha hivatalt viselt.
Ugyanis, a közösen használt földek használati jogát, nyíllal való sorsolás útján osztották el időről időre s ilyenkor a közember egy nyilat, amíg a hivatalt viselő lófő, két nyilat húzhatott.

A honfoglaláskor után a királyság határa a Kárpátokon túlra jóval átnyúlt, egészen a besenyők földjéig, kiket a kazárok nyomtak kelet felől, így be- be csaptak a Kárpátokon belülre is. A székelyek keletre nyomulása során viszont délkeletre kellet húzódniuk, egyes részeik viszont a Vargyas vidékén letelepedtek, főleg Bardóc és Bibarcfalva tájékára.

Majd a Kunok által nyomott Úz nép tört be Csíkországba, amely akkoriban nem csak a mai Csíkot, hanem Háromszék jórészét és a Barcaság szélét is jelentette. E területen, az Úzok nyomait az Úz patak, a Nemere, Görgény és Ojtoz nevek őrzik. A kunok nyomása miatt az úzok megkísérelték az Erdélybe való mélyebb behatolást, de 1068 ban a Kerlési csatában Salamon király seregei, Géza és László hercegek vezetésével legyőzték az úzokat, akik a kettős szorítástól menekülő ,néhány szórványukat hátrahagyva a Balkánra menekültek, és a korabeli krónikák említése szerint járvány áldozatává lettek.
E csaták, és a be- be törő kunok ellen viseltek során alakult ki, a Szent László legenda .
Amikor László herceg a csatában meglátta, hogy egy Kun vitéz székely leányt rabságba ejt, és azt el akarja rabolni, utána eredve párbajra hívja és legyőzi. E jelenet 10 székelyföldi templomban örökítették meg, ezek közül részeiben is nagyon szép a Székelyderzsi erődtemplomban lévő mozaik. A meglévő többiről majd a maga helyén.

A székely nép nagyszerűségét mutatja, hogy akit megszeret és befogad- mily’ hálával említi, köré mondákat fon, hogy örökké éljen. Oly szeretetnek örvendett e király, hogy még Tordai hasadékot is annak tulajdonítják, hogy amikor a kunok üldözték közéjűk pénzt dobott, s mikor ez sem állította meg őket, akkor a tordai hegy, egyszerűen megnyílott, és az üldözők mind oda vesztek, a pénz pedig kővé vált. Aki nem hiszi, még ma is meglelheti a hasadék alján azokat.

Ebben a korban történt Csik- ország betelepítése is , mivel e védelmi szempontból jelentős terület védtelenül nem maradhatott, gondoljunk a békás a tölgyesi, a gyergyói szorosokra.
Ezt csak akkor érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy 1166 ban, a bizánci császárság serege is itt próbált meg betörni, és elfoglalni III.István országát. E szorosokon, a történelem során, még nagyon sok nép próbált betörni, és sajnos tört is bé’: Az itt élők komoly veszélyek árán őrizték e szorosokat. Az őrizhetőség miatt volt, az hogy a székely hagyományok szerint az un. gyepű a Szeret folyóig húzódott.
Mátyás korától pedig bizton állíthatjuk – határ mindig a bércek keleti lábánál húzódott, erre bizonyság a nagy szorosok felső végeinél lévő székely települések, és csak a későbbi korok, nem minden ármány nélküli praktikái miatt húzódott fel a gerincre, s a mostani megyehatárok megrajzolásával érte el teljes kiterjedését, azzal a lelkiismeret furdalásos politika kialakulásával, mely minden jelen lépését, egy valamikori félni való eljövetelének rendeli alá.
A történelem további folyása során ,pedig sommásan megállapíthatjuk, hogy a Székelyföldön zajló események fő központja mindig a szabadság körül forogtak. Arról szólnak a dicső tettek, arról szólnak az országgyűlések és sajnos arról szólnak, az osztrák császári seregek, az orosz dzsidások, a román vasgárdisták eléggé el nem ítélhető, meg nem bocsátható tettei is.

A középkori történések közül, a székelységre nézve a legjelentősebb momentum tán az volt, hogy e korban alakult ki a a Székelyföld jelenlegi határa. Egyes történészek szerinti üres területre történő szász betelepítés, kellően nincs megalapozva. Ugyanis minden komoly munka egyértelművé teszi ,hogy Székelyföld a jelenlegi határokon túlterjedt, magában foglalta a későbbi Király vagy szászföld jelentős részét.
A jelenlegi Háromszéket alkotó Orbai, Sepsi és Kézdi szék neveire utaló települést Háromszéken nem lelünk, ellenben, ezeket megtaláljuk Szászföldön, Szászkézd, Szászsebes és Orbóként. Bizton állíthatjuk, hogy e helyiségekből áttelepített lakosság alkotta az utóbb alapított szék lakosságát, és a névadásból kitűnik, hogy e terület volt inkább gyéren lakott. S utalásnyi segítséget adhat a Brassó környékén ma is élő Hétfalusi székelyek léte.
E korban lévő belső mozgások, telepítések, sommás megállapításnak tűnhetnek, a mai szemmel szinte hihetetlen , hogy az addig néptelen területek varázsütésre települnek be. Ehhez egy adott tényt mindig a maga környezetében kell vizsgálni. A székelyfölre rátekintve tapasztalhatjuk , hogy az életre alkalmas terület a Csiki, Gyergyói, és Háromszéki medencékben, a folyó és patak völgyekben, valamint a Küküllői dombság vidékén volt.
A nép szaporulat, pedig a mai szemmel nézve hihetetlen volt. (Bár ez a legújabb korig nyomon követhető).
A székelyföldön keresztül jelentős kereskedelmi útvonal nem húzódott, a gazdálkodás alapja az önellátás volt, ehhez még ott volt a külterjes állattartás is, mely nagy területet igényel.
Összegezve, az önmagára számító, önellátó székelység gyorsan kitöltötte a számára adott, lehető teret.
A kitöltött tér, viszont magával hozta az egyéb üldöztetés, és a könnyebb lét érdekében zajló csángálásokat. S bőven szolgáltatva utánpótlást külső Magyarországnak, a világnak, mely folyamat még ma is tart, sajnos közel sem akkora népszaporulat mellett. Külön érdekes tanulmányt lehetne írni , hogy Magyarország, és a világon szétszórt magyarságnak milyen része eredeztethető vissza Székelyföldre. Bizony érdekes és meghökkentő eredményre jutnánk.

A közelmúlt történelmében is találhatunk azt effajta kirajzásra követhető, és márt dokumentált történetet, Pálpataka és Fenyőkút kialakulása Korondból. E terület korábban, csak e település kaszálója, havasi legelője volt ma már prosperáló települések, s ezen kívül, a székelység életformájának élő múzeuma, s a tenni akarásnak, a felnövekvő generáció oktatásának előtérbe helyezésének szép példája. Ez utóbbiról mintha a középkornál is említés lett volna téve.

Ha összegezzük a székelység történetét, három döntő momentumot figyelhetünk meg, melyre a fő hangsúlyt és mindeneknél előrébb való helyezést láthatunk.
Az egyéni, közösségi és vallásszabadság.
Az oktatás.
A nyelv és hagyományok őrzése.

Jelenkorban, az ebbéli törekvések ismét erőre kaptak, s tán a világ szeme előtt, ha az tényleg nyitva van, lehetőség nyílik arra, hogy Tamási Áron örökbecsű mondását átköltve -bízhassunk abba, hogy a:

A Firtos lova hátán, lehajtott fővel alvó Gondviselés felébred, és a Székelyföldre végre egy jobb – egy ezerszeresen kiérdemelt boldogabb kor köszönt.

S abban, pedig csak titkon bízhatunk, hogy korunk egyik legfenyegetőbb veszélye -a totális globalizáció csak egy piciny ösvényt -utat nem – talál.
S ha itt megmutatja magát, s netán egy Korondival összefut úgy is elmenekül, mert előbb fog attól „csiprot” venni -mint az tőle Coca colát.

Adja Isten.

A Székelyföld történetének megismeréséhez meleg szívvel ajánlom:

Balás Gábor: A székelyek nyomában ( Panoráma l984.)
Szamosközy István : Erdély Története ( Európa 1981.)
Mályusz Elemér: Erdély és Népei ( Mecénas Kiadó 1999)
Orbán Balázs : A Székelyföld leírása (Európai Idő Kiadó 1993,)

A történelmi korok bemutatása, a székely érzelemvilág és sors nagyszerű ábrázolásával találkozhatunk a közelmúltban elkezdett és jelenleg is folyó Vass Albert életmű sorozat könyveiben, melyeket a Marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondoz .
S nem feledkezhetünk meg Dr.Vofkori László tanár úr, Székelyföld útikönyve c. művéről – mely mű nagyszerű tudományos igénnyel elkészített átfogó monográfia, s külön érdeme, hogy akkor készült amikor, ilyen tárgyú kutatások nem kecsegtettek hosszú élettel e földön.

Forrás: Mária Országa

——————————————————————————————————–

Hozzászólások

  1. Attila írta:

    Szuper Honlap most akadtam ra eppen. Ugy tunik provokalo, nemzetszero, ertelmes, bator, kincset hordozo…

  2. Erika Akka írta:

    Hálás köszönet a kedves, elismerő szavakért…

Mondd el a véleményedet!

© 2008-2014 TÁLTOSBÁRKA.hu
Minden jog fenntartva.