“Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik… Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.
S mert élsz: gazdag lehetsz.”

A tavasz beköszöntével és húsvét közeledtével előtérbe kerül néhány népszokásunk, mint például a locsolás, ételszentelés, böjti játékok, a nagyhét szokásai, kiszehajtás, villőzés, barkaszentelés…

Húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe: a keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, és ilyenkor köszöntjük a tavaszt, a természet újjáéledését is. A húsvét időpontját 325-ben állapította meg a niceai zsinat a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot kijelölve.

Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik a húsvéthoz még a kereszténységet megelőző időkből, hiszen a tavaszt, a természet újjáéledését évezredekkel ezelőtt is megünnepelték. Éppen ezért sokszor fedezhető fel ellentmondás a húsvéti motívumokban és népszokásokban.

Böjti játékok

A negyvennapos böjt a keresztény egyházban a húsvéti előkészület ideje, amelyet Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartanak. Ilyenkor nemcsak a hús fogyasztása volt tilos, hanem a lakodalom, bálozás, zenés mulatságok is tiltva voltak. Böjt idején gyóntak, áldoztak, az egymással haragban lévők pedig igyekeztek kibékülni.

Az ifjúság körében az étkezési, szórakozási, mulatozási tilalmak ellenére jellegzetes szokások, játékok alakultak ki, amelyeket főként böjti vasárnapokon végeztek. Ilyen volt például a körtánc jellegű karikázás, a csárdás jellegű szinalázás, az ifjú leányok arcpirító, avatórítus nyomát őrző ulicskázása, vagy az ún. mancsozás, amelyben magasba dobott golyókat kellett eltalálni olyan ütőkkel, melyeket legények faragtak a nekik tetsző leányoknak. Szeged környékén is divatosak voltak a sportjellegű népi játékok, így például a csülközés, a labdázás, és a köcsögdobálás.

Barkaszentelés

Jézus Jeruzsálembe vonulásának emlékünnepe a húsvét előtti, ún. virágvasárnap, vagy latin elnevezése szerint pálma vasárnap. A 6. századtól kezdve ekkor körmeneteket tartottak, ahol a pálma az időjárási viszontagságok mellett a különféle varázslásoktól is megvédett. Nálunk ezt a szentelt pálmát helyettesíti a barka. Itt is megfigyelhető, hogy bár egyházi eredetű a virágvasárnapi barkaszentelés, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villám elhárítására is.

Sokfelé élt az a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert elszaporodnak a legyek és a bolhák, és egyéb rontásokat hozhat a gazdára. Azonban emellett jósló, varázsló, rontás elleni, bajelhárító szerepet is tulajdonítottak neki: a kert földjébe szúrt barkaág elűzi a férgeket, vagy a mestergerendán elhelyezett vagy tűzbe dobott szemek megvédenek a bajtól, villámcsapástól, de éppenséggel gyomorégés vagy torokfájás ellen is kitűnőek.

Kiszehajtás, villőzés

Virágvasárnapi jellegzetes szokás szerint egy szalmabábút többnyire menyecskének öltöztettek. A kisze vagy más néven banya a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője, amelyet a lányok énekelve végigvittek a falun, majd pedig vízbe hajítottak vagy elégettek.

A kisze öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, nemsokára férjhez megy, vagy ha véletlenül visszafordul a banya, akkor joggal lehet tartani attól, hogy visszajön a betegség a faluba, vagy rosszra fordul az idő. Miután levetkőztették és vízbe hajították, a lányok vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek, és hogy egészségesek maradjanak.

A kiszehajtás után sok helyen a villőzés következett. A lányok villőnek nevezett faágakkal járták a házakat, ezeket a faágakat felszalagozták, olykor kifújt tojással díszítették. A kisze kivitele a tél kivitelét, a villő behozatala pedig a tavasz behozatalát jelképezte.

A nagyhét szokásai

“A harangok Rómába mennek” – tartja a mondás, és valóban: nagycsütörtökön megszűnik a harangozás, és legközelebb nagyszombaton szólal meg újra. Liturgikus eredetű szokás a nagycsütörtöki lábmosás (célja, hogy alázatra nevelje a hatalmasokat) és a pilátuségetés, amikor egy Pilátust jelképező szalmabábut égetnek el. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, és a jó termés reményében spenótot főztek.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, a böjt és a gyász ideje. Ezt a napot a népi babona szerencsétlennek tartotta, amikor tilos volt mindenféle állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka, ilyenkor nem gyújtottak tüzet, nem sütöttek kenyeret (merthogy kővé vált volna), nem fontak, nem szőttek. Azonban úgy hitték: aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog majd a betegség. Az ilyen, ún. nagypénteki aranyvíznek szépségvarázsló erőt is tulajdonítottak.

Nagyszombati tevékenységnek számított a féregűzés, amely az egész nagyhéthez kötődő nagytakarítás része, de ugyanígy e nap szokása volt a ház körülseprése, hogy a boszorkányokat, kígyókat, békákat elhajtsák. Jellegzetes szertartás volt ilyenkor a tűzszentelés, keresztelő víz szentelése. A nagyszombaton megtartott feltámadási körmenet jellegzetesen közép-európai, magyar, német és osztrák szertartás.

Ételszentelés

Húsvétvasárnap ünnepli a kereszténység Jézus feltámadását. Ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott: nem sepertek, nem főztek, nem hajtották ki és nem fogták be az állatokat. Már a 10. század óta húsvéti szertartásnak számít a sonka, bárány, kalács, tojás, bor megszentelése a templomban. A húsvéti bárány Jézust jelképezi. A tojás az élet, az újjászületés jelképe. A sonka a paraszti élet gazdasági és kultikus rendje szerint vált jellegzetes húsvéti étellé. Sok helyen használták mágikus célokra a szentelt ételek maradékait: a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, máshol pedig tűzbe vetették a maradékot, hogy a túlvilágiaknak is jusson a szentelt ételből.

Egyéb szokások

Húsvétvasárnapra virradó éjszaka volt szokás a Jézuskeresés, amikor meg kellett találni a faluban elrejtett Krisztus szobrot. A húsvéti határjárás célja egyházi jelentése mellett a tavaszi vetések mágikus védelme volt. A zöldágjárás a természet megújulását jelképező énekes játék volt, a kakaslövés pedig farsanghoz, lakodalmakhoz és aratáshoz is köthető népi szokás, de a húsvét egyik jellegzetességének is számított.

Locsolás

Alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Eredete a keresztelésre utal, valamint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni. A népszokások szerint a férfiak ilyenkor sorra járták a házakat és különböző énekek, versek kíséretében locsolták meg a nekik ezért cserébe tojást adó lányokat.

Forrás: Húsvéti, tavaszi népszokásaink (gondola)

Húsvét – húsvéti előkészületek, takarítás

Húsvét közeledtével sok lakásban fő szerepet kap a takarítás, viszont nem szabad csak a külsőségekre koncentrálni, meg kell találnunk a lelki békénket, amely által sokkal teljesebb és kiegyensúlyozottabb életet élhetünk.

A húsvéti előkészületek

Ezekben a napokban szinte mániákusan próbálunk takarítani, rendet rakni. Mert itt a húsvét. Megtisztult szívvel és lélekkel, és tiszta lakással, rendezett környezettel igyekszünk fogadni az ünnepet: Jézus Krisztus, a Megváltó feltámadását…

Hisz úgy érezzük, hogy az otthonunkban, a munkahelyünkön felhalmozódó rendetlenség olykor a szívünkben uralkodó rendetlenséget is tükrözi. Mindkettő rendbetétele fontos.

Miközben kitakarítunk egy fiókot, szobát vagy mellékhelyiséget, gondoljunk arra, hogyan akar Isten rendet teremteni bennünk. És engedjünk ennek az akaratnak. Takarítás közben ne a rádiót, a magnót állítsuk teljes hangerőre, hisz ebben a zajban nem tudunk odafigyelni arra a halk, szelíd hangra, amely hív, vezet bennünket. Munka közben is ízlelgessük a csendet és figyeljünk, hátha most halljuk meg kételyeinkre a feleletet.

A nagyhéten pihentessük nyelvünket, tartsunk pletyka-böjtöt. Nem könnyű, hisz oly szívesen feketítjük be a másikat, hogy mi különbnek tessünk. Ma ne figyeljünk oda a pletykára, és ne is adjunk tovább kétes eredetű és jelentésű híreket. Legyünk békességteremtők. Figyeljünk oda a másikra, a gyermekünkre, a házastársunkra, a szomszédunkra, az elesettre. Bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek is, hogy megtaláljuk lelki békénket.

Nagypénteken csendesedjünk el. Hangolódjunk Jézus szenvedésére, hogy jobban megértsük: Isten egyszülött fiát adta érettünk, hogy aki hiszen őbenne, örök élete legyen. Köszönjük meg, hogy Jézus Krisztus értünk is meghalt a keresztfán. Meghalt, hogy a kárhozatból megváltson, hogy az örök halál helyett örök életünk legyen.

Forrás: Húsvéti előkészületek (Kárpátinfo)

Csörgő Zoltán: A szimbólumok és szertartások szerepe a modern kori ember életében

Húsvét
A december végi örömünnepet, januári dínom-dánomot, februári farsangot követően neki lehet látni a benső tisztulásnak, kinek-kinek lelkiereje, eltökéltsége szerint, hiszen a természet törvényeiben megnyilvánuló világrend úgy kívánja, hogy az égalattiak a tavaszi napfordulókor tisztultan fogadják a fényt, helyet teremtsenek magukban a világosságnak. Az ősszel felhalmozott élelem maradékát felélő farsangot tehát böjt követi. A böjt a kinti eseményekkel párhuzamosan, amikor tél és nyár, éjjel és nappal, sötétség és világosság, árnyék és fény, halál és élet között épp eldőlni készül a küzdelem, nemcsak a test, hanem a lélek és a szellem tisztulását is eredményezi. A böjt azt a megújult ürességet, kezdeti tisztaságot szándékozik megteremteni az emberben, amelyben azután megjelenhet a tavasszal ereje teljébe lépő Nap, azaz az igaz öntudat fénye. A böjt felkészülés, várakozás, előkészület, a szabadság bizonyítéka, az önuralom, uralom a világ és a test, önmagunk felett.

A magyarok valaha a Nap járásához igazították benső teendőiket és ezáltal ünnepeiket is. Tiszta szoláris naptárukban a Húsvét napja a tavaszújév kezdete, a fény tavaszi győzelme lehetett, a szokások, szertartások szimbolikája is ezt támasztja alá. Nem volt mozgó ünnep, ami változtatja az időpontját, csak mióta a keresztény luniszoláris időszámítás van érvényben. Így az utóbbi századokban a tavaszi napéjegyenlőség helyett a Húsvét minden évben a tavaszi napéjegyenlőség utáni teliholdat követő vasárnapra esik.

A Húsvét, amelyben egyesül az ősi tavaszünnepi tisztulás- és termékenységvágy, régen is valószínűleg napokig tartó ünnep, szertartások sorozata volt. Virágvasárnapon a lányok és asszonyok vízbe hajítottak vagy elégettek egy női rongyruhába öltöztetett szalmabábút. A bábú, a banya, azaz öregasszony a télen elöregedett földanyát jelképezi. Hasonlóan zajlott ez a február végi télkihordás szokásához. Lehet, hogy hajdan ez egy ünnep is volt, akkor még, amikor a falu határába vitték ki a bábút, hogy a határt évközben el ne verje a jégeső. A szomszéd falubeliek botokkal, husángokkal felszerelkezve azonban már ott vártak, mert ők sem akarták, hogy a tél, a fagy, akárcsak jég formájában is visszatérjen az ő vidékükre. Ilyenkor a két falu lakói összeszólalkoztak, majd közös egyezséggel a határra vetett szalmabábún töltötték ki haragjukat. Virágvasárnap tehát kivitték a telet, de mindjárt be is hozták a tavaszt a megújuló természetet szimbolizáló zöld ágakkal. Mindez azt mondja számunkra, hogy rituálisan mi is kihajíthatjuk ódon, meghalandó, meghaladandó gondolatainkat, terveinket és a kinti természettel egyidejűleg megújulhatunk.

A zöldágjáráshoz, ágszenteléshez előző nap gyűjtöttek ágat a fiúk. Főként barkát törtek, mert a megáldott, megszentelt barka gyógyító, gonoszűző hatású, de alkalmas rontás, mennydörgés, tűzvész és jégeső elhárítására is, egyszóval szinte minden elemi csapástól megóv. Villámlás ellen úgy véd, hogy nagy vihar közeledtével meggyújtják a pimpónak nevezett barkát és ha a füstje bejárja a ház minden zegét-zugát, akkor nem csap a házba a mennykő.

Az ünnepet megelőző hosszú böjt, test és lélek több héten keresztül tartó tisztogatása, a természet megújhodása megkívánta a ház tájékának megtisztítását is. Nagyhét vagy sanyarúhét tehát a húsvéti nagytakarítás, a házak, istállók, ólak tisztításának, meszelésének ideje volt. Virághétnek is nevezték, így ez volt a virágmag vetésének időszaka. Mást azonban nem volt jó ilyenkor földbe vetni, mert úgy tartották, csak virágozna a vetemény, de nem hozna termést.

Nagycsütörtökön fiatal csalánból főztek ételt, ez a legszigorúbb böjt idején az egyik leghatékonyabb, vértisztító hatású étel. A fiúk, akik néhány napja zöldágat szedtek, ezúttal kereplőkkel jelezték az idő múlását. A nagy zajjal voltaképpen a gonosz szellemeket kergették, űzték távol, hiszen minden alkalommal, amikor a sötétség és a világosság között küzdelem kezdődik, megnyílik az Alvilág kapuja. Éjjel az elhúnytak szellemei hazalátogatnak, odahagyják őrhelyeiket. Kincslátó időnek tartották e napot, amikor néhol csak egy órára, máshol két éjszakára is megnyílnak az addig őrzött kincsespincék és kincsekkel lehet megrakodni. Hogy honnan lehet tudni, hogy hol van a kincs? Például hajnalban ki kell menni a temetőbe, ott egy sírra kell ülni és tükörbe nézni. Aki a tükörben lángot pillant meg, az ebben az évben kincset talál.(43.) Az igazi kincsre persze önmagunk mélyén lelhetünk ekkor, ami lehet a tükör jelképezte igaz önismeret, vagy egy kiaknázandó képesség, egy eddig felfedezetlen adottság, tehetség, de egy megvilágító erejű gondolat is.

Nagypénteken napfelkelte előtt a patakban háromszor megmártóztak vagy az onnan hazavitt szépség- és egészségvarázsló vízzel, de szigorúan kinn a szabadban, a kút melletti vályúban megmosdottak. A víznek szótalannak kell lennie, vagyis sem menet, sem jövet nem volt szabad megszólalni, hogy ne fogjon rajtuk az igézés. Talán mert �hallgatni aranyat ér�, de inkább a korai kelés és a friss víz áldásos hatása miatt aranyvíznek nevezték, máshol meg hollóvíznek, mivel �a holló ilyenkor mossa a fiát�. (44.) Ez a tisztálkodás – próbáljuk csak ki! – szépséget, frissességet ad az embernek, úgy mondják, hogy az esetleges bőrbajok ellen is hatásos, sőt szeplők is eltüntethetők – ha máshol nem, hát bévül, s így makulátlanokká válhatunk.

E naptól nem szítottak tüzet, sőt kioltották a parazsat. Nem volt szabad, de így nem is lehetett kenyeret sütni, tésztát viszont szabad volt dagasztani. A benső és külső természet harmóniájának megteremtését egyaránt célozta a embereket és a világot felépítő elemek tisztítása, ami a tűzszentelés és vízszentelés szokásában maradt fenn. A naptári fordulatokkor, hogy erejét növeljék, mindig tüzet gyújtottak, áldozatot mutattak be a Napnak. A házi tűzhely melegéhez évente egyszer gyújtottak csak tüzet hajdanán, mégpedig nagyszombaton vagy a nyári napforduló idején.

Mindkét alkalommal, így tavasszal is a jövendő élet ígéretei, a gyerekek voltak a tűzrakás felelősei: ők gyűjtötték, hordták össze a máglyarakáshoz szükséges fát. A tűz begyújtása eredetileg úgy történt, hogy még ártatlan fiúk dörzsöltek össze két � kemény és puha, fallikus és kimélyített, hím és nő, tehát ismét csak a termékenységet idéző – fát, a gerjesztett izzást kóccal felfogták és ezzel a lánggal gyújtották be kelet felől a régi, használt fákból négyszögre, négy égtájba rakott máglyát. A tavaszi tűzünnep hálaadó ünnep volt a Teremtőnek az újrakezdődő éledésért, életért. A természetben megtapasztalható körforgásban végső soron az öröklét ígérete rejlett, hiszen így a végérvényesség, a halál csak látszólagos, csalóka, tehát legyőzhető.

E napon tartották a vízszentelést is, talán tisztító füvekkel, amiket esetleg meg is gyújtottak, vagy netán felizzított patkót dobtak a vízbe. A máglyából azután a tiszta tüzet, a vízből tiszta vizet úgy, hogy minden porta kapjon belőle a faluban ilyenkor a fiatal fiúk hordták széjjel, akik tiszta romlatlanságukkal nem szennyezhették be az épp megtisztított elemeket. Az így nyert újtűz adta a forróságot a főzéshez, s később a meleget a kinti zimankó ellen.

Nagyszombat éjjelén, húsvétvasárnapra virradóra tartották a határjárást (45.), egyrészt hogy mágikus védőkört vonjanak a tavaszi vetés köré, másrészt hogy a közösség legfiatalabb tagjait megismertessék a határhalmokkal, határjelekkel. Az ősi szokás zajcsapással, dobolással is együttjárt, hogy a körbejárt területtől távoltartsák a számtalan formában ártható gonosz erőket, miként ez imájukból is kiderül: �Távoztass el mezeinkről jégesőt, sáskát, árvizeket, a falunktól a tüzet, idegeneket, adj bő termő esztendőt s békességet!�(46.) Kitisztították az útjukba eső forrásokat is, így ez a szertartás nekünk személyiségünk határainak körbejárását, azaz saját korlátaink, egyben lehetőségeink felülvizsgálatát jelentheti, valamint alkalmat ad arra, hogy megtisztítsuk benső forrásainkat is, ahonnan szellemünk éltető erőt nyerhet.

Húsvétvasárnap dologtiltó nap volt �embernek, asszonynak� egyformán. Aki ekkor a mezőn dolgozik, annak elveri a termését a jég, aki befog, azt is szerencsétlenség éri. Az asszonyok, lányok nem főzhettek, varrhattak vagy seperhettek, dolguk csak a tojásfestés volt.

A tojás, mint világtojás az ősvízzel és a benne lévő élet csírájával a kozmosz időtlen ősállapotának szimbóluma. Ősi képzet a női őselv tojta tojásból kikelő, születő, kibomló világmindenség, ami megtalálható a székelyeknél is, szerintük Tündér Ilona az első húsvétkor madár képében tojta a Napot és a Holdat. A Nap és a Hold megszületése a kettősség létrejöttének pillanata. A tojáson belül mint annak sárgája és fehérje jelennek meg, míg a felső héj az égboltozatot, az alfél a földet jelképezi. A festett tojások évezredes jelrendszere, az égtájkeresztes díszítéssel, negyedeléssel jelzett napfordulók a rendezett világmindenséget jelenítik meg.

A tojás összetett szimbolikájára utal, hogy számosat találtak régi, évezredes sírokban is. A pirosra, a vér, az élet színére festett, díszített tojást annakidején a holttest mellé, a vállához vagy a sarkához helyezték. Ez a természet tavaszi megújulásának, körforgásának élménye alapján az újjászületés, a folytatódó, újrateremtődő lét reménységét hordozta, a bizakodást, sőt bizonyosságot az öröklétben. Hiszen ahogy a tojás kemény, csontszerű, élettelen héja mögötti rejtekben is az új élet búvik, aképpen a földkéreg alá, a föld méhébe, magzati létbe költöző halott lelke számára is adott a halhatatlanság és újjászületés, (vagy legalább) az újraszületés, újrateremtődés lehetősége.

Húsvéthétfő lehetett hajdan a napéjegyent követő nap, a termékenységünnep napja, amikor elég magasra hág a Nap ereje ahhoz, hogy most már a legények induljanak jó korán a lányos házakhoz. Vízbevető hétfőnek (47.) is nevezték, mert a legények hajdan a patakhoz vitték, később inkább vödrökben hozott vízzel locsolták a lányokat, hogy szertartásosan megtisztítsák és a bőséges szaporulat érdekében szimbolikusan megtermékenyítsék őket. Ilyenkor hétfőn, a Hold napján minden leány Boldogasszony, a szülést segítő, életadó istenanya, anyatermészet megjelenítője, aki mint Földanya ugye tavasszal termékenyül meg a belévetett magtól, s mint Szülőboldogasszony – az életfa vagy világfa női alakja, az égen Tejút – pedig épp háromnegyed esztendő, kilenc hónap múlva, karácsonykor szüli meg az új Napot.

A lányok kellően megtisztelve érezték magukat a hideg zuhany után és a locsoló legényeknek piros tojást, kokannyát ajándékoztak, ezúttal mint a termékenység jelképét, sőt hímes tojást, mert az a here szimbóluma is. A tojásokkal játék kezdődött, a fiúk versengve, vigyázva ütötték és gurították, sőt dobálták: egyes helyeken egyenesen a Nap felé hajigálták. Amíg a tojás a levegőben volt, addig szertartásos mozdulatokat végeztek, különféle lépéseket, forgásokat, karmozdulatokat tettek, versengtek, ki tudja a legbonyolultabb mozdulatsor után elkapni a tojását.

A tojást itt mint a Földanya szimbólumát dobták az ég, a Nap felé, hogy a mennyei nászt, az év legeslegvégén újjászülető Nap megfoganását, a világ megújulását, a teremtés minden esztendei megújítását segítsék. De az is lehet, hogy a tojásdobálással saját erejüket adták jelképesen a sötétséget épp legyőző Napnak, hogy ezzel hozzájáruljanak égi pályája emelkedéséhez, a nappal további növekedéséhez – saját termékenyítő erejüket, hogy egyúttal a fény majdani születését segítsék. Így segíthetjük mi is ekkortájt, hogy a világosság erősödjék, nőttön növekedjék bennünk. Ezzel a nappal véget ér a böjt, a húsvéti ünnep nevében is az rejlik, hogy a tisztulás után ismét vehetünk magunkhoz húst.

forrás: Tengriközösség

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted. Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten. Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod – feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad – megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.

Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól. Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységes mély, szelíd művész-szemével  végigsimogat és azt mondja:

– Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

Cékla

A monda szerint Nagy Károly annyira bízott a cékla gyógyító erejében, hogy rendeletben tette közzé kötelező termesztését. E rendelet már rég hatályát vesztette, de nem lenne ildomos megfeledkezni a gyógynövénynek is méltán elfogadható cékláról.

Ismerjük meg!

A cékla a libatopfélék családjába (Chenopodiaceate) tartozik. Kétéves növény, amelynek levelei az első évben tőlevelek, a másodikban szárlevelek. Szára a második évben képződik. A növénynek karógyökere van, amely a répatestek kialakításában játszik fontos szerepet. Gyökere húsos, leveses.
A megvastagodott répatestet fogyasztjuk, amelynek alakja lehet gömbölyű, hengeres vagy lapos. A répahús színe általában vörös, de lehet sárgás is. Hazánkban általában csak a vörös változatát termesztik.
A kutatások szerint Elő-Ázsiából került Ázsiába (itt gyógyításra is használták), majd onnan Európába. A Földközi-tenger környékén őshonos.

Miért jó?

A cékla nagy mennyiségben tartalmaz jó vízkötő képességű pektint.
A cékla kiváló vérképző, és jól szabályozza a máj anyagcsere folyamatait. Egyes vizsgálatok szerint megakadályozza a daganatos sejtek szaporodását is.
Számos vizsgálat bebizonyította, hogy a cékla lé segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szaporodásában, ezért bizonyos helyeken kiegészítő gyógymódként ajánlják vérszegénység esetén. A cékla, A, B1, B2 és C- vitamint tartalmaz, ásványi anyagok közül pedig folsavat, foszfort, ként, nátriumot, káliumot valamint magnéziumot. Jelentős szerepe van a méregtelenítésben, és egyensúlyban tartja a szervezet sav-bázis egyensúlyát. Rendszeres fogyasztásával közérzetünk javulhat. A céklában található cukor könnyen hasznosítható, így gyors energiaforrást jelenthet a szervezetnek, és várandós anyák is bátran fogyaszthatják.
A népi gyógyászat javasolja a cékla lé fogyasztását menstruációs zavarok esetén is.
A szervezet a zöldségek közül a céklából tudja kinyerni a legtöbb vasat.

Hogyan fogyasszuk?

A céklát főként salátaként, étel-kiegészítőként hasznosítják, illetve fogyasztják.
Közkedvelt élelmiszer alapanyaga az energiaszegény étrendnek. Az élelmiszer-feldolgozó ipar jótékony tulajdonságai miatt bébiételekbe is keveri, de készítenek belőle céklaport, valamint sűrítményt is.
Hetente egyszer ajánlott “céklanapot” tartani, ami azt jelenti, hogy érdemes minimum 3dl gyümölcscentrifugával frissen préselt céklalevet meginni. A tömény cékla lé nem tartozik a legízletesebb zöldséglevek közzé, de sárgarépa lével vagy uborka lével hígítva ízletesebbé válik. Így fogyasztva kiváló májtisztító hatású. A cékla, főleg télen az egyik legfontosabb vitamin és ásványi anyag forrásunk.
A cékla elérhető már por alakban is a boltokban.

Tippek – tanácsok

Ha a céklát tápanyagokban gazdag talajban termeljük, a gumók jól fejlődnek.
Sok háztartásban – főleg télen – főtt céklából készítenek savanyúságot torma felhasználásával. Ilyenkor a céklát héjastól kell megfőzni, ezért főzés előtt jó alaposan meg kell mosni. (Van, aki még kefével is megtisztogatja). Lefedve vagy kuktában kis lángon hamarabb megfő, illetve megpuhul.

Érdekesség

A céklát már a babilóniaiak és a főníciaiak is nagy mennyiségben termesztették. A népi hagyomány szerint Nagy Károly annyira bízott gyógyhatásában, hogy rendeletben szabályozta termesztését. A görögök Delphoiban céklával áldoztak Apollónak, míg a rómaiak lázcsillapításra használták a céklát.
Magyarországon a XVII. században vált ismertté a cékla vörös változata.
Dr. Ferenczi Sándor 1961-ben állatkísérletek során fedezte fel, hogy a cékla vörös festékanyaga a betain hatékonyan lép fel a  rosszindulatú daganat sejtekkel szemben.

Forrás: internet

A kedvező, 2012. évi hajvágási időpontoknál „a” pont alatt a Hold Oroszlán jegyben való tartózkodása azt is jelenti, hogy jobban erősödik és gyorsabban nő a haj, a „b” pont alatt a Szűz jegyben való tartózkodása azt is jelenti, hogy tartósabb marad a frizura, a dauer stb.

1/a, 2012. január 10-én 06,00 órától január 12-én 10,00 óráig

1/b, 2012. január 12-én 10,00 órától január 14-én 14,00 óráig

2/a, 2012. február 06-án 14,00 órától február 08-án 18,00 óráig

2/b, 2012. február 08-án 14,00 órától február 10-án 20,00 óráig

3/a, 2012. március 05-én 00,00 órától március 07-én 04,00 óráig

3/b, 2012. március 07-én 04,00 órától március 09-én 07,00 óráig

4/a, 2012. április 01-én 10,00 órától április 03-án 15,00 óráig

4/b, 2012. április 03-án 15,00 órától április 05-én 05,00 óráig

5/a, 2012. április 28-án 18,00 órától április 30-án 24,00 óráig

5/b,2012. május 01-én  00,00 órától május 03-án 03,00 óráig

6/a, 2012. május 26-án 04,00 órától május 28-án 08,00 óráig

6/b, 2012. május 28- án 08,00 órától május 30-án 12,00 óráig

7/a, 2012. június 22-én 07,00 órától június 24-én 13,00 óráig

7/b, 2012. június 24-én 13,00 órától június 26-án 19,00 óráig

8/a, 2012. július 19-én 12,00 órától július 21-én 19,00 óráig

8/b, 2012. július 21-én 19,00 órától július 24-én 01,00 óráig

9/a, 2012. augusztus 15-én 20,00 órától augusztus 18-án 01,00 óráig

9/b, 2012. augusztus 18-án 01,00 órától augusztus 20-án 05,00 óráig

10/a, 2012. szeptember 12-én 05,00 órától szeptember 14-én 11,00 óráig

10/b, 2012. szeptember 14-én 11,00 órától szeptember 16-án 14,00 óráig

11/a, 2012. október 09-én 13,00 órától október 11-én 21,00 óráig

11/b, 2012. október 11-én 21,00 órától október 14-én 03,00 óráig

12/a, 2012. november 05-én 20,00 órától november 08-án 03,00 óráig

12/b, 2012. november 08-án 03,00 órától november 10-én 10,00 óráig

13/a, 2012. december 03-án 06,00 órától december 05-én 12,00 óráig

13/b. 2012. december 05-én 12,00 órától december 07-én 19,00 óráig

14/a, 2012. december 30-án 08,00 órától 2013. január 01-én 18,00 óráig

14/b, 2013. január 01-én 18,00 órától 2013. január 04-én 02,00 óráig.

Weixl-Várhegyi László

mérnök-radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó

Húsz éve folyamatosan vesszük fel minden évben a kölcsönöket, mert
jobban, kényelmesebben akarunk élni, mint amennyire a munkavégzésünk
feljogosít. Összevegyültünk egy uzsorás kufár társasággal és most
csodálkozunk? Döbbenetes, a hiánycél évente csak 3 százalék?! Aki
korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Fojtogatnak a bankárok?
Nem kellett volna felvenni a kölcsönöket!

Keseregni fölösleges. Eső után köpönyeg! Mi a megoldás? – kérdezik itt
is, ott is? Nem az a kérdés, hogy a múltban mit kellett volna tenni,
hanem itt és most mit kell tennünk?

A cári Oroszország az uzsorás bankárok karmai között vergődött, ezért
a fényűző életmódhoz szokott vezető rétegét a nagy októberi
forradalomban elhajtotta, és nagyrészt, mint halálos ellenségét
kiirtotta. Milliók és milliók haltak meg és nyomorodtak meg, és nem
csak Oroszországban.
Németország a fojtogató pénzügyi örvényből próbált kitörni, és végül
Hitler vezetésével egy világégés szörnyű kataklizmájába rántotta az
emberiséget. Nem csak a politikusok és a katonák, de a pénzvilág bűne
is volt a második világháború!

A valóság az, hogy mi mindannyian tápláljuk, éltetjük a kapzsiság
ördögét, mi hizlaljuk legyőzhetetlenné! Nem vállalsz gyermeket, így
pénzedből nem földet, otthont veszel gyermekednek, jövődet nem fiadra
bízod, hanem bankot keresel, olyan emberekre bízod pénzedet, kik a
legnagyobb kamatot ígérik. Persze őket is viszi a bírvágy szelleme, és
pénzeddel, mint cápák vetik magukat bele a pénz világába. Nincs
kegyelem, ha nem sikeres ragadozók és te pénzedet veszélyben érzed,
hát te is könyörtelenül visszaveszed utolsó vasig, és más bankra
bízod. Nincs megállás, a tőzsdék, a bankok, a pénzvilág modern
kártyajátékai, és ha játszassz, munka nélkül is gazdag lehetsz… de
valóban az lehetsz? A fogyasztás, a birtoklás vágya, a gonosz lélek
vadászkutyái űznek, hajtanak a vesztedbe.

Isten által mindannyiunknak adott anyagi javak bölcs elosztása,
hatalmas feladat! A múltban ott vannak a félelmetes kudarcok! A
kapzsiság, az önzés, a pénz, mint pusztító fenevad szedi az
áldozatait. Van más megoldás?

Egyetlen elfogadható válasz a mai világ haláltáncára, Jézus Krisztus
válasza. Kétezer évvel ezelőtt közénk jött, és nem állt le vitázni,
kiosztani senkit, hanem szülőföldjén Názáretben, megélte szeretteivel
a maga csendes, becsületes munkáséletét. Fenntartható vágyakat
állított elénk, egy olyan életformát, mely elérhető, s mely boldoggá
is tesz. Szent Ferenc már nyolcszáz évvel ezelőtt az ördög ganajának
nevezte a pénzt, egyszerű, vidám életútja ma is járható. Fenntartható,
tiszta örömök után kell kinyújtsuk a kezünket. Olyan örömök után,
melyet nem esz meg a rozsda, melyet nem rág szét a moly, melyek után
másnap nem keserű a szájunk íze. Van kiút, van válasz recsegő, ropogó
világunk kérdéseire. Jézus, ha ma közénk jönne, ugyanazt tenné, mint
kétezer évvel ezelőtt, szépen megélné a csendes, egyszerű názáreti
életét szeretteivel. Dolgozna, alkotna, mint ács vagy földműves, vagy
tanár, vagy orvos becsületesen, szorgalmasan, ott a szép szülőföldjén,
ahol született.

Meg kell zabolázzuk elsősorban önmagunkban a kapzsiságot, hajtsuk el
magunktól a fölösleges fogyasztás, a birtoklás utáni vágyat. Autónkban
nem maximalizálni akarjuk a fogyasztást. A cél egy optimális,
takarékos motor, mely kevés üzemanyaggal célba visz. Miért nem ugyanez
a cél életed minden területén? Sokszor a kevés is elég, a szerény,
egyszerű megoldás is célravezető. Egy angol polgármester névnapi
ünnepségén voltam, szerény, egyszerű vacsora volt a 170 vendégnek:
svédasztal kétfajta hússal, háromféle körítéssel, előétel nem volt, a végén mindenki vehetett egyféle süteményből, az italokat mindenki
saját kontójára kérhette. Néztem a kedves 70 éves vendéglátónk
egyszerű, természetes, vidám ünneplését, magamban azokra a
rendezvényekre gondoltam, melyeket itt a Kárpát-medencében rendeznek
és elszégyelltem magam. Igen, a soktornyos, bádogtetejű házak lakóit
lenézzük, de újgazdag rongyrázásban az egész társadalmunk ott liheg a
nyomukba. Fölösleges költekezéssel akarjuk bizonyítani kiválóságunkat,
és balgán, magunkat és egész társadalmunkat belerántjuk az adósság
szörnyű szakadékába. Egyke, végzős gyerekeink tanévzárójára vagyonokat
költünk, csak a fényképésznek egy egyszerű ember kéthavi fizetését
adjuk gálánsan, mert fontos a látszat. Bűn! Mi vetettünk ágyat a
gonosznak, miért csodálkozunk, hogy nyakunkra költözik? Elmennek a
fiataljaink? Miért vállalnák az általunk felhalmozott adóssághegyeket?

Nézzétek az ég madarait, a mezők virágait! Van megoldás, adjátok oda a
császárnak ami a császáré, és ti keressetek olyan kincseket, mik
megmaradnak az örök életre, mondja a mi Urunk! Ő maga is a názáreti
csendes, egyszerű életével bizonyította, hogy szeretteink körében,
szülőföldünkön, becsületes, egyszerű munkás életet élve, a szép
természetben boldog lehet az ember. Ez az az út melyet ő is járt, és
melyet mi is járva egy fenntartható életet élhetnénk és boldogok
lehetnénk.

Induljunk el Krisztus nyomában!

Szeretettel, Csaba testvér
forrás: gondola.hu

Ezen esztendőben négy ilyen nap van, a tibetiek szerint.

A tibeti “nagy” Buddha napokat hívják tízmilliószoros napoknak. A tibetiek szerint évente négy ilyen nap van: az első holdhó 15., a negyedik holdhó 15., a hatodik holdhó 4. és a kilencedik holdhó 22. napja. (A tibeti újév első napja február 25., ekkor van az első holdhó.)

Minden Telihold és Sötéthold fázisa százszoros energiákat hordoz. Ezen időszakokban temérdek a baleset, a szülés, a műtéti komplikáció, a bűnözés, stb.

Tudvalevő az is, hogy a Hold a Földön lévő vizeket uralja (apály-dagály), az emberi gúnyánk, a testünk nagyobb része is víz. Így hát mireánk is igen erős hatással van. Ekkortájt érzékenyebbek vagyunk. Mindez a túltelített energiák miatt lészen. Egy „jó szó” is százszorosan hat, a gondolatok is, szavak is erőteljesen életre kelnek.

Azt is tudjuk ősidők óta, hogy minden, amit teszünk, visszaszáll reánk. Ilyetén, eme napokon fokozottan célszerű odafigyelni a gondolatainkra, kimondott és kimondatlan szavainkra, cselekedeteinkre, és a gyarlóságainkra is.

Ez vagyon havonta két időpontban.

Node… van ezen esztendőben négy igen ritka nap, amikor “10 milliószorosan” száll vissza minden, amit ekkor teszünk, gondolunk.

Szemernyi, csepp dolgok lesznek “utolsó cseppek” a pohárban, és a legjobb értelemben is így működik.
Hiszen ez a négy nap is földi létünket hivatott jobbá tenni.

Nocsak, sebbel-lobbal borítékold kérdéseidet, kívánságaidat, hiszen ezek most magasabb szintre, gyorspostával kerülnek első kézből – első kézbe a Teremtő Atyánkhoz.

Tégy ten-magad-ért, a magyarságért, nemzetedért, a drága honért, embertársaidért, földünkért!

A nevezett négy nap pediglen a 2012-es esztendőben:

2012. március 08. – Chotrul duchen
2012. június 04. – Saga Dawa duchen
2012. július 23. – Choklor duchen
2012. november 6. – Lhabab duchen

/sajnos tévesen jelent meg a négy nap, most javítottam és ezek a helyes dátumok

a neten kétféle dátum kering az ez évi tibeti nagy Buddha napokról/

Isten Áldjon!
Erika Akka és Luksz Sándor

Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Imádságom meghallgatásra talált.

A bodzabogyó flavonoidokban igen gazdag. Az összes sötét színű gyümölcs az, de a bodza különösen.
Vitamintartalma is kiemelkedő, továbbá jelentős mennyiségű gyümölcscukrot és pektint tartalmaz.
Ezek mind jótékony hatással vannak ránk, s a megfázás és az influenza ellen különösen a jelentős mennyiségű flavonoidjai hatásosak. Hatékonyan véd a kórokozók ellen, a szervezetünket ellenállóvá teszi.
A többi alkotórész pedig kitűnően erősít bennünket, hogy legyőzzük a kórokozókat.

Így el is hiszem, hogy legyűrhető vele a kór.

Javaslom: augusztusban gyűjteni, feldolgozni dzsemnek, ivólének, szörpnek, szárítani teának, erjeszteni és kifőzni pálinkának a bodzabogyót. Lényeg: alacsony hőfokon dolgozzunk, hogy ne oxidálódjanak az értékes alkotórészei.

A bodzavirágból is csodás hatású készítmények állíthatók elő. Éva például kiváló bodzavirág bort készített, amiből később csodás pezsgő lett, csak úgy, magától.

Szeretném még megemlíteni nagymamám kedvencét, az akácvirágot. Fantasztikus itóka készíthető belőle, télen a szárított virágokból nagyszerű tea készülhet.

Beküldő / Pappmisi